1 február 2010, 13:12

Borisz Jelcin 1931. február elsején született. Könnyen és sikeresen tanult, bár magatartásával voltak gondok, olykor konfliktusba került tanáraival. 1991. június 12-én ő lett az Oroszországi Föderáció első elnöke, augusztusban pedig igazi nemzeti hős, aki maga köré gyűjtötte az államcsínyt meghiúsító demokratikus erőket.   Az ő idején tört meg a régi rendszer és tért át Oroszország a piacgazdálkodásra. Ez nem volt egyszerú: kis és nagy emberi drámákkal, tragédiákkal, hiperinflációval, a termelés visszaesésével, gazdasági krízissel fizettünk meg érte. Jelcin mindig haladt célja felé. Parancsot adott a fegyverek használatára az 1993. évi parlamenti krízisnél és 1994-ben a csapatok kivezénylésére Csecsen-földön.   Elítélték, dicsérték, feltétel nélkül támogatták, megvádolták, de 1996-ban másodszor is őt választották Oroszország elnökévé.  Nagyon  sokféle tulajdonsága volt: érzékeny a változásokra, de hajlamos a tévedésre,  öntörvényű, de olykor befolyásolható. Értékelte a hatalmat, szakszerűen élt vele, és nagyon pontosan kiszámolta, kinek és mikor kell átadnia a vezetést.   Sokan úgy vélik, hogy inkább romboló volt, mint építő. De a köveket annyira szét lehet szórni, hogy sokáig azon a helyen nem lehet majd semmit felépíteni. Az élet megmutatta, hogy tíz évvel Jelcin önkéntes lemondását követően már teljesen más Oroszországban  élünk.

  •  
    és megosztani