10 december 2014, 12:12

Lavrov: Az év elején Washington nylt konfrontációba lépett Oroszországgal

Lavrov: Az év elején Washington  nylt konfrontációba lépett Oroszországgal

A RIA Novosztyi hírügynökségnek adott exkluzív interjúban Szergej Lavrov orosz külügyminiszter, az év eredményeit vonva meg, Oroszországnak az Egyesült Államokkal és az Európai Unióval fenntartott viszonya mai állapotáról, az ukrajnai rendezés perspektíváiról, a szíriai problémáról, valamint az orosz politika keleti vektoráról beszélt. Második rész.

Első rész - Lavrov: A nemes gesztusok már nem hozzák meg a kívánt eredményt az EU-val fenntartott viszonyban.

– Az év egyik fő eredménye lett az orosz-amerikai viszony drasztikus romlása. Némely szakértők azt mondják, hogy a viszony közel áll a hidegháborús szinthez. Ön szerint mennyire helyes ez a felfogás?

– Az USA-val fenntartott viszonyunkban még az ukrajnai válság előtt kezdtek felhalmozódni problémák, méghozzá nem a mi hibánkból. Azonban az év elejétől fogva a Fehér Ház a nyílt konfrontációra vette az irányt, az ukrajnai válsággal kapcsolatban Oroszországot vádolta minden bűn elkövetésében, bár jelentős mértékben jómaguk provokálták ki ezt a válságot.

Washington már tavasszal felgöngyölítette a kétoldalú párbeszédet a legtöbb irányvonalon. Így, felfüggesztette a 2009-ben létrehozott Elnöki Bizottság tevékenységét, amelynek munkacsoportjai többek között a terrorizmus elleni harc és az illegális drogkereskedelem problémáival foglalkoztak. Ugyanakkor Oroszországgal szemben a nemzetközi jognak és a WTO normáinak ellentmondó szankciókat léptettek életbe, amelyek jelen pillanatban 50 orosz állampolgárt, 47 társaságot és bankot érintenek. Mindezt Washingtonból elhangzó agresszív nyilatkozatok kísérik, beleértve azt, hogy Oroszország a világra legnagyobb veszélyt jelentő fenyegetések egyike, az Iraki és Levantei Iszlám Állammal és az Ebola-lázzal együtt.

Ez a retorika valóban bizonyos asszociációkat válthat ki. Azonban már a múltban maradtak azok az idők, amikor a nemzetközi viszonyokat két vagy egy szuperhatalom határozta meg. A mai világban, amikor több önálló hatalmi központ létezik, nem vezethetnek eredményre egy vezető játékos elszigetelésére irányuló próbálkozások.

Jellemző, hogy még most is, az Ukrajnával kapcsolatos minden nézeteltérés ellenére, az amerikaiak azt mondják, hogy együttműködni kívánnak velünk az akut nemzetközi problémák megoldása terén, egészében véve viszonyunk „pozitív napirendje” felett kívánnak munkálkodni. Igaz, e helyes szavak mellett Washington gyakorlati lépéseket tesz, amelyek nem nevezhetők baráti jellegűeknek.

Amint Putyin elnök megjegyezte, értelmetlen az erő pozíciójáról beszélni Oroszországgal. Tudjuk, hogy a viszonyunkban tapasztalt mostani visszaesés nem az első. Washingtonban a heves russzofób emóciókat nem egyszer az a józan felfogás váltotta fel, hogy velünk sokkal előnyösebb együttműködni. Különösen ha figyelembe vesszük, hogy mivel fenyeget a nemzetközi biztonság szempontjából a két nukleáris szuperhatalom viszálykodása.

A magunk részéről mi mindig nyitottak vagyunk az USA előtt a konstruktív és tisztességes párbeszédre úgy a kétoldalú kapcsolatokban, mint a világporondon, ahol országaink különleges felelősséggel tartoznak a világ biztonságáért és stabilitásáért. Az a kérdés, hogy Washington mikor lesz kész együttműködni az igazi egyenjogúság elve és az orosz érdekek számításba vétele alapján, amelyekről mi semmilyen körülmények közt sem vagyunk hajlandók lemondani.

– Oroszország és az USA a leszerelés, elsősorban a nukleáris leszerelés nemzetközi folyamatának kezdeményezője és vezetője. A két országnak több nagyon fontos hatályos szerződése van. Vajon a kétoldalú viszony drasztikus elhidegülése nem veszélyezteti-e ezen szerződések teljesítését?

– Tudni kell, hogy az orosz-amerikai viszonyban tapasztalt elhidegülés között és a kétoldalú fegyverzetellenőrzési szerződések teljesítése között nincs közvetlen kapcsolat.

A hadászati támadó fegyverekről szóló szerződés kétségtelenül hasznos, hiszen megfelel érdekeinknek és egészében véve szilárdítja a stratégiai stabilitást. Realizálásával most nincs különösebb probléma, a műszaki problémákat külön kétoldalú bizottság keretében oldják meg.

Ugyanakkor emlékeztettük és emlékeztetni fogjuk amerikai kollégáinkat a szerződés bevezető részében rögzített megfogalmazásra a hadászati támadó és védelmi fegyverek szerves egységére. Az USA globális rakétavédelmi rendszerének kialakítására irányuló munkálatok, amelyek egyebek között Európában is folytatódnak, nemcsak Oroszország, hanem az egész világ biztonságát is fenyegetik, éppen a stratégiai erőegyensúly esetleges eltolódása miatt. Figyelmeztetünk arra, hogy az amerikai rakétavédelmi rendszer kifejlesztésének bizonyos szakaszán kénytelenek leszünk megfelelő intézkedéseket foganatosítani saját biztonságunk szavatolása érdekében. Nem kívánunk bekapcsolódni a költséges fegyverkezési versenybe, de országunk védelmi képességét biztonságosan szavatolni fogjuk.

Ami a közép- és rövid hatótávolságú rakéták felszámolására vonatkozó szerződést illeti, júliusban az Egyesült Államok teljesen alaptalanul e szerződés megszegésével kezdte vádolni Oroszországot. Azonban máig nem hozott fel semmilyen bizonyítékot. Közben az amerikaiak a jövő év elejétől kezdve Romániában és Lengyelországban rakétavédelmi elemeket kezdenek telepíteni, amelyek ugyanakkor felhasználhatók olyan közép hatótávolságú szárnyas rakéták indítására, mint a Tomahawk. Washington sajnos úgy tesz, mintha nem értené Oroszország aggályait.

Szerintünk a szerződéssel kapcsolatos problémákat diplomáciai vonalon és nem a „megafon diplomácia” útján kell megvitatni.

– Az utóbbi évben Oroszország és a NATO viszonya szintén komolyan leromlott, tulajdonképpen a nulla pontra esett vissza, sőt talán még ennél is rosszabb lett. Vajon ilyen viszonyok közt célszerű-e fenntartani Oroszország képviseletét az atlanti szövetségnél és a NATO oroszországi információs központját? Tervezi-e Oroszország a nevezett szervek további fenntartását?

– A hidegháború befejezése óta Oroszország és a NATO viszonya a legkomolyabb válságot éli át napjainkban. A szövetség folytatja Oroszország „megfékezésére” irányuló kurzusát, lépéseket tesz katonai potenciálja megszilárdítására és a tömb orosz határnál való katonai jelenléte következetes fokozására. Az országunkkal folytatott gyakorlati együttműködést felfüggesztették. Ezek a lépések vitathatatlanul a feszültség növekedését szolgálják, aláássák a stabilitást az euroatlanti régióban.

Ennek ellenére szükségesnek tartjuk nyitva tartani a politikai párbeszéd csatornáit. Jelenleg a feladat megoldására irányul Oroszország NATO-nál fenntartott állandó képviseletének tevékenysége.

Ami a NATO moszkvai információs irodáját illeti, annak tevékenysége az Oroszország-NATO alapokmányában foglaltaknak megfelelően zajlik, országunk szigorúan betartja ezen alapokmány tételeit. Jelenleg nem látunk okot e kérdésben elfoglalt álláspontunk felülvizsgálására.

– Vannak olyan adatok, hogy az USA már nem törekszik Basar al-Aszad szíriai elnök megbuktatására, hanem a Damaszkusszal folytatandó külön tárgyalások útjait keresi, egyebek között az Iraki és Levantei Iszlám Állam terroristái elleni harc érdekében. Oroszország vajon közreműködhetne-e az efféle kapcsolatok felvételében és fordultak-e ilyen kéréssel Moszkvához az amerikaiak?

– Mindenekelőtt szeretném megjegyezni, hogy Washington nem látott bennünket az saját szabályai szerint, a nemzetközi jog figyelembe vétele nélkül összetákolt ILIÁ-ellenes koalíció közvetlen résztvevőjeként. Mi több, Obama elnök nem egyszer egy sorba állította Oroszországot az ILIÁ-val és az Ebola-lázzal, mint globális veszélyforrást. Emellett az USA más képviselői részéről elhangzó felszólítások az „erőfeszítések összehangolására” az ILIÁ terroristái elleni harc érdekében nem túl meggyőzőek.

Az amerikaiak nem fordultak hozzánk azzal a kéréssel, hogy segítsünk nekik felvenni a kapcsolatot Damaszkusszal. Sőt, mi szólítjuk fel őket folytonosan arra, hogy ne mellőzzék a szíriai hatóságokat az ILIÁ elleni harcban. Washington azonban makacsul azt hajtogatja, hogy az USA számára „elvileg lehetetlen” akár csak közvetett módon is„legitimálni” al-Aszad rezsimjét.

Nem hinném, hogy szükség lenne közvetítésünkre Damaszkusz és az amerikaiak között. 2013-ban, amikor a Szíria körüli helyzet nagyon kiéleződött, Kerry amerikai külügyminiszter közvetlenül felhívta telefonon a szíriai külügyminisztert. Vannak más lehetőségek is a közvetlen kapcsolatok számára.

  •  
    és megosztani