30 november 2014, 14:35

Robert Pshel: a NATO nem kíván konfrontálódni Oroszországgal

Robert Pshel: a NATO nem kíván konfrontálódni Oroszországgal

Az Oroszország Ma tudósítója Robert Pshel-el, a NATO moszkvai Információs Irodájának igazgatójával beszélt a NATO Oroszországgal kapcsolatos politikájáról, illetve arról, hogy mit vár a NATO Oroszországtól és milyen kilátások jellemzik Oroszország és a NATO kapcsolatát.

Pshel úr, a kérdés konkrétan Oroszországról és a NATO-ról szól. A politikai változások tekintetében milyen lépéseket vár a NATO Oroszországtól? El tudja magyarázni konkrét lépésekkel, vagy ez egyelőre egy elvont terv?

A NATO nem absztrakt szervezet, mindig igyekszünk nagyon konkrétak lenni, amit már sokszor hangoztattak. A média sajnos csak ritkán beszél erről. Ha a kelet-ukrajnai helyzetről beszélünk, az orosz-ukrán határról, amely Oroszország szemszögéből úgymond nem is létezik, szabadon haladnak át ott az emberek, a pénz, a fegyverek és a katonák, ami nem csak, hogy törvénytelen, de megváltoztatja a kelet-ukrajnai helyzetet is. Ez nem segíti a Minszki Egyezmény megvalósítását. A legfontosabb cél az, hogy Oroszország felhagyjon a kelet-ukrajnai szeparatisták támogatásával.

A NATO tankokat kíván telepíteni a balti államokban, mint például Lettországban, nem igaz? Tudná kommentálni ezeket a terveket?

- Miért csak a tankokról beszél? (kérdezi nevetve)

- Beszéljünk akkor másról is!

- A NATO szóhasználatában ezt úgy hívjuk, hogy a „készenlét javítását szolgáló cselekvési terv”, amit szeptember elején fogadtak el Newportban. Ha Kelet-Európáról beszélünk, akkor ez az egyik válasz Oroszország lépéseire. Egyrészt ezek az intézkedések egybeesnek a NATO legfontosabb megbízatásával, a kollektív védelemmel, másrészt átláthatóak és harmadrészt, nem sértik meg a megállapodásainkat, ha az 1997-es alapító okiratról beszélünk. Röviden szólva más NATO országok katonai elemeinek létezéséről van szó Kelet-Európa területén, repülőgépekről, tankokról, nagyszabású gyakorlatokról és így tovább. Ezek mind védekező jellegűek. Mi betartjuk az ígéreteinket, Oroszország azonban sajnos nem teszi azt, erőt alkalmazva Ukrajnában. Szeretném megjegyezni, hogy nem jelentős katonai erő folytonos telepítéséről van szó, hanem rotációs alapon működő elemek elhelyezéséről. Ez az, ami történik, de nem rendszeres módon.

Beszéltünk arról, hogy mit vár a NATO Oroszországtól, mit kell tennie a NATO szerint Oroszországnak. Ön Oroszországban, Moszkvában tartózkodik, látja a valóságot. Mit gondol, hogyan fejlődik tovább ez a kapcsolat?

Először is, ami a hangulatot illeti, természetesen nem minden van rendben. Ez az egyik legnagyobb válság a NATO és Oroszország történelmében, illetve nem csak a NATO és Oroszország kapcsolatában a hidegháború óta. Ez tény. A második pedig, ami szintén tény, hogy Moszkvában élek és dolgozom, olvasom a helyi sajtót, és ha valaki logikus következtetésre szeretne jutni az alapján, amit a NATO-ról írnak Oroszországban, akkor elmondhatjuk, hogy az száz százalékosan reménytelen próbálkozás. Azért, mert a NATO-t ijesztő veszélyként, veszedelmes vadként ábrázolják, amely semmi mással sem foglalkozik, mit hogy Oroszországban próbál ártani. Ez persze nem igaz. Azért beszéltem a NATO-ellenes és a nyugat-ellenes témákról, mert azok nagyon ártanak a mai környezetben és nehezítik azt, hogy bármiféle megoldási lehetőség jelenjen meg. Mivel ha valaki folyton karikatúraként ábrázolja az egyik oldalt, akkor az igen csak megnehezíti a kapcsolatokat. Szeretnénk, ha ez a nézőpont eltűnne.

Tudom, hogy a NATO tagországok, ahogyan maga a NATO is, politikai szempontból szeretné, ha visszatérnének a normális, teljes értékű és partnerségre törekvő kapcsolat Oroszország és a NATO között. Ez a mi vágyunk. Nincs szükségünk és nem törekszünk konfrontálódni Oroszországgal. Nem tudom megjósolni, hogy hogyan fognak alakulni a kapcsolatok, de politikai szempontból a vágyunk megmarad.

  •  
    és megosztani