16 november 2014, 15:05

Krím: az élet Szevasztopolban egy olasz szemével

Krím: az élet Szevasztopolban egy olasz szemével

„Látom, hogy az olasz televízióban sok dolgot figyelmen kívül hagynak. Annyi a hazugság Krímről és Szevasztopol városáról!”

Ezeket a sorokat az egyik olvasónk, Alex leveléből idéztük. Hogyan élnek valójában Krím lakosai azóta, hogy március 16-án önrendelkezési népszavazást tartottak?

Ahhoz, hogy megértsük mi történik a félszigeten, Alex Martinellihez, Szevasztopol olasz-orosz lakosához fordultunk.

Mikor érkezett a Krím-félszigetre?

Először tíz évvel ezelőtt történt, amikor Krím még Ukrajna része volt. Jól emlékszem azokra az időkre: az árak alacsonyak voltak és gazdagnak éreztem magam. A referendum után vissza akartam térni Krímbe, áprilisban pedig egy hónapot töltöttem ott. Azután egy kisebb időre Olaszországba utaztam, de hamar visszatértem és szeptember 5-e óta Szevasztopolban élek.

Milyen az élet Szevasztopolban a referendum óta? Hogyan érzik magukat az emberek, az Ön barátai és szomszédjai?

Egyesek csak örülnek, míg mások fordítva. Azoknak, akik korábban üzleteltek és betartották az ukrán törvényeket, most nagyon nehéz. Mint köztudott, Ukrajna nagyon korrupt ország. Néhány barátom itt üzletelt a Krím-félszigeten és nem fizettek adót. Nekik most nem könnyű, mivel az orosz törvények vannak érvényben. Sokan Ukrajnába utaznak, hogy folytassák a vállalkozásukat.

A nyugdíjasok és a közalkalmazottak viszont pont fordítva, jobban élnek, mivel az állam megnövelte a fizetésüket és a nyugdíjukat.

Mi a véleménye arról, amit az olasz sajtó ír Krímről és a referendumról?

Mostanában semmit se olvasok Krímről az olasz sajtóban. A hírekben, a rádióban és a televízióban se mondanak róla semmit. Az olasz barátaim kérdezik, hogy hogyan élünk a megszállás alatt. Nyugaton az emberek azt hiszik, hogy minket megszálltak az oroszok.

És valójában?

Hogyan szállhatják meg az oroszok az oroszokat? Mondom nekik, hogy az oroszok nem szállhatják meg saját magukat. Szevasztopol mindig orosz város volt, még akkor is, amikor Ukrajna része volt. Itt ukrán iskolák voltak, de az emberek nem akartak ukránul tanulni. Sok orosz barátom van itt, akik Szevasztopolban nőttek fel és senki se beszél közülük ukránul és nem értik azt.

Szeretne még valamit hozzáfűzni?

Mindennek ellenére hiszek a szevasztopoliak fényes jövőjében. Remélem, hogy idővel a Nyugat is elismeri Krímet.

  •  
    és megosztani