3 november 2014, 17:00

Délnyugat-oroszországi Voronyezs megyében, több kilométerre húzódik egy fehér, sziklás hegygerinc. A kréta üledékek, amik szokatlan színt kölcsönöznek a szikláknak, több millió évvel ezelőtt keletkeztek.

E sziklák között helyezkedik el Kosztomarovo falu, mellette pedig egy ortodox kolostor. Egyedülálló kolostornak tartják az országban: a templomok és a szerzetesi cellák a barlangok mélyén találhatók, a hófehér sziklák között. A fő székesegyház hatalmas földalatti csarnokaiban mintegy kétezer ember férhet el.

Nem tudni, hogy mikor és kik építették ezeket a barlangtemplomokat. A XIX. század végén orosz kutatók feltételezték, hogy korunk hajnalán jelentek meg, jóval azelőtt, hogy Rusz felvette a kereszténységet. Lehetséges, hogy ez volt az első keresztény kolostor Oroszországban.

A modern tudósok nem sietnek következtetéseikkel, azonban ők is hangsúlyozzák, hogy a kosztomarovoi templomok nagyon hasonlítanak a Kelet-Törökországban található ősi barlangtemplomokra. Kétezer évvel ezelőtt az első keresztények, üldöztetés elől a hegyekbe menekültek, és a barlangokban bújtak el. Sok templomot építettek ott. Így nem alaptalan az a hipotézis, mely szerint Oroszországban a korai keresztények létesíthették a barlangkolostort.

Ennek ellenére, az első írásos említés a kolostorról csak a XVIII. század végére tartozik. Ide jöttek ki remeték menedéket keresve a világ elől. A barlangok mélyében építettek maguknak cellákat, imádság között, böjtölve folytatták itt életüket. Idővel, egész Oroszországból jöttek a kolostorba zarándokok. A földalatti Megváltó Székesegyházban imádkoztak, abban, amit az elején említettünk, és amelybe akár kétezer ember férhet el.

A templom homlokzatát fehér sziklák képezik, amelyek tetején kis arany kupolák vannak. Bent félhomály uralkodik, a levegőben a tömjén aromája érezhető. Hatalmas boltívek 12 nagy kréta oszlopon nyugszanak (ezek Krisztus tanítványait, a tizenkét apostolt szimbólizálják). Az ikonok előtt égő gyertyák. Minden látogató, aki a templomba lép be, égő gyertyát kap, mert nélküle nem tudna mozogni a sötét földalatti labirintusokban.

A Bűnbánat Barlangban történik a gyónás szentsége. Egy hosszú, keskeny folyosó vezet ide. Fokozatosan az ív egyre alacsonabb lesz, a zarándoknak hajolnia kell, így mélyen meghajolva lép be a szerzetes cellájába.

A földalatti templomokban és galériákon barangolva, az ember úgy érzi, mintha végtelenül távol lenne a megszokott világ napi aggályaitól és problémáitól. Valószínűleg ugyanezt érezték a szerzetesek is, akik menekülni akartak a világi élet zajától. De az „akadály” illúzió volt.

Mélyreható szociális változások, amelyek megrendítették Oroszországot a múlt században, nem kímélték a csendes lakhelyt. Az 1917-es forradalom után a kolostort bezárták. A második világháború idején heves harcok folytak itt. Bombázáskor a helyi lakosok menedéket találtak a barlangokban. Csak a Szovjetunió összeomlása után újjáéledt a kolostor. Az elhagyott barlangokat rendbe tették, az itteni területeken több új templomot és szerzetesi lakhelyeket építettek. Ma a barlangkolostor egy női ortodox közösséghez tartozik. Ugyanúgy, mint évszázadokkal ezelőtt, sok zarándok jön ide. És a hófehér sziklák fölött régi szépségben ragyognak az arany kupolák.

  •  
    és megosztani