17 október 2014, 12:32

Nem mindenki akar összeveszni Oroszországgal

Nem mindenki akar összeveszni Oroszországgal

Putyin elnök belgrádi látogatásának eredményei arról tanúskodnak, hogy az európai társadalom jelentős része nem fogadja el Brüsszel és Washington oroszfóbiáját.

És itt nemcsak a gyümölcsöző együttműködés történelmi hagyományairól van szó akár Szerbiával, akár közép- és kelet-európai szomszédjaival kapcsolatban, hanem konkrét nagylélegzetű projektekről, amelyeket Moszkva javasol partnereinek. Az USA és az Európai Unió vezetői bosszankodnak.

Az Európai Unió vezetői és a mögöttük álló USA által Oroszországra ráerőszakolt „szankció-háború” arra késztet, hogy komolyan elgondolkozzunk a brüsszeli struktúrák megfelelő jellegéről. Nem nevezhetjük sikeresnek az időpont megválasztását az Oroszországgal való konfrontációra.

A újra omladozó világpiacok a gazdasági válság újabb fordulójáról tanúskodnak. „A befektetőket aggasztja az európai helyzet, az egyre romló gazdasági mutatókkal” – állapítja meg Walter Todd, az amerikai Greenwood Capital Associates LLC társaság szakértője..

Ugyanakkor a Nemzetközi Valutaalap rontotta előrejelzéseit a világgazdaság számára, az USA föderális tartalékrendszerének vezetői pedig beismerték, hogy ez negatívan hathat ki az amerikai GDP növekedési ütemére.

És ilyen háttér mellett az USA és az EU vezetői ultimátumok hangnemében követelik az európai országoktól, hogy gyakorlatilag szakítsák meg kereskedelmi és gazdasági kapcsolataikat Oroszországgal és mondjanak le a kölcsönösen előnyös projektek realizálásáról. – többek között az energetikai szférában is. Kell-e csodálkoznunk, hogy fokozódik az ellenállás az ilyen tervekkel szemben?

Az amerikai szakértők és közírók aggodalmukat fejtik ki, amikor felsorolják az „ellenállókat”. Íme egy figyelemreméltó részlet Jackson Diel ismert politológus cikkéből a The Washington Post napilapban: „Magyarország miniszterelnöke Orbán Viktor kijelentette, hogy Putyin lépései Oroszországban példaértékűek és követésre méltók, Szlovákia miniszterelnöke Robert Fico a NATO csapatainak esetleges elhelyezését országában „az 1968-as szovjet behatoláshoz” hasonlította, ugyanezt tették a cseh hatóságok. Ugyanezek az országok felléptek az oroszellenes szankciók ellen”. Mindezek az országok NATO-tagok – mondja szörnyülködve a cikk szerzője.

Valóban, egyetérthetünk Diel úrral abban, hogy – amint írja – „számos NATO-ország lassacskán kezd Moszkva felé hajlani”. De kell-e csodálkoznunk ezen? Hiszen maguk a nyugati szakértők is elismerik Nyugat oroszellenes irányvonalának gazdasági és politikai értelmetlenségét. Amint a londoni The Financial Times lap írja, „a nyugati vezetők aligha vannak tudatában, mennyire provokatívnak tűnik Moszkva számára a NATO terjeszkedése keleti irányba”. Ezenkívül – folytatja a cikk – az EU „hasonló provokatív jelzéseket küld a saját Keleti partnerség programjával”.

A Nyugat ilyen jellegű fellépése objektíve újabb választóvonalakat hoz létre Európában és választásra készteti az európaiakat, amire azok nem állnak készen és amit nem is akarnak. Ezt a választási kényszert ráerőszakolják Közép- és Kelet-Európa országaira, amelyek nemcsak nem hibásak a jelenlegi pénzügyi és gazdasági válság kialakulásában az Európai Unióban, hanem éppen fordítva, az EU „őslakosaitól” eltérően eleve megfontoltabb gazdasági politikát folytattak – emlékeztette az Oroszország Hangját Vjacseszlav Szencsagov, a Gazdasági Intézet szakértője:

- A kelet-európai országok többek között visszafogottabb hitel- és pénzügyi politikát folytattak. Másrészt nem lehet arról beszélni, hogy ők a kialakult helyzetben képesek teljesen önállóan cselekedni, amennyiben ők az Európai Unió tagjai.

Lengyelország új miniszterelnöke Ewa Kopacz a nemzeti parlamentben a közelmúltban tartott felszólalásában arról beszélt, hogy a lengyel külpolitikai hatóságnak haladéktalanul felül kell vizsgálnia politikáját. Aláhúzta, hogy aggasztja „Lengyelország elszigetelődése” az Európai Unión belül. Aminek oka lehet az „irreális célok” megfogalmazása Ukrajnával kapcsolatban. Varsó azonban ebben nem áll egyedül. Az „irreális célok” megfogalmazásával Ukrajnával és Oroszországgal kapcsolatban elsősorban Washington és Brüsszel kezdett foglalkozni. Ebből kifolyólag fokozódnak a problémák az Európai Unióban.

  •  
    és megosztani