3 szeptember 2014, 09:10

Andrej Sztyenyin barátainak megemlékezei: maximálisan közel került a háborúhoz

Andrej Sztyenyin barátainak megemlékezei: maximálisan közel került a háborúhoz

Andrej Sztyenyin az Oroszország Ma hírügynökség fotoriporteréről, aki Ukrajnában halt meg, kollégái és barátai mint egy igazi profiról emlékeznek meg, aki nem szerette unalmas irodai munkát, és inkább forró pontokra utazott fotózni. Ő maga úgy döntött, hogy veszélyes haditudósító szakmáját választja, hogy fényképezőgépével rögzíthesse a történelmi eseményeket, amelyek kegyelenül tönkre teszik az egyszerű emberek életét.

Sztyenyin idén májusban indult Ukrajnába, és naponta az ukrajnai konfliktusról szóló tucatnyi fényképet küldött a szerkesztőségbe Ukrajnából. Augusztus 5-én megszünt vele a kapcsolat. Augusztus végén a Sznyezsnij és Dmitrovka közötti utszakaszon, egy Renault Logan kiégett autót találtak, benne három holttesttel. A vizsgálat kimutatta, hogy az egyik Sztyenyin teste volt.

„Amikor az első kairói kiküldötéséből jött haza, tele volt energiával és kreatív terveivel, égő szemekkel megállította Vlagyimir Baranov fotoinformációs szerkesztőség vezetőjét, és mondta neki, hogy csak a konfliktusokról szóló anyagokat akar készíteni. Maradjunk abban – mondta, – hogy semmilyen más témával nem foglalkozom, de a konfliktus mindig az enyém lesz!” – emlékezik vissza Alekszandr Stoll az Oroszország Ma Fotoinformaciós Igazgatóságának a vezetője.

 

Nem tudott egy helyben maradni

Szlovjanszkban Dmitrij Sztyesin volt Andrej szobatársa. Sztyesin, Andrej barátja, a Komszomolszkaja Pravda c. lap haditudósítója volt. Egy szétbombázott házból hozta ide Sztyenyint, ahol egy lakást bérelt, de arra az időre a házban rajta kívül már senki sem lakott.

„Nagyon jó barátok voltunk, bár ritkán beszélgettünk egymással: olyan szociopaták voltunk mindketten. Együtt teljesítettük feladatainkat, együtt néztünk filmeket, zenét hallgattunk. Aztán egyszer elmentem otthonról, és fogalmam sem volt, hogy utoljára látom őt. Láttam, hogy nagyon nem tetszik neki, hogy egyedül kell maradnia – emlékezik vissza Sztyesin. – Később sokszor gondoltam, miért nem jött akkor velem. Megszokta a háborús életet. Szinte eggyé lett vele. Ez olyan dolog, mint túladagolás. Félt visszatérni a békés életbe: attól tartott, ott nem lesz ilyen „driveje”, nem lesz ilyen izgalmaz az élet. Aztán visszatértem Moszkvába, naponta leveleztünk vele. Szörnyű dolgokat mesélt, egyértelmű volt, hogy a helyzet nagyon rossz, szörnyű zűrzavar lett úrrá az országon. Ujságíróknak nehéz dolguk volt. De nem tudott egy helyben maradni.” Sztyenyin valoban nem tudott egy helyben maradni: Szlovjánszk előtt dolgozott Szíriában, a Gázai övezetben, népszavazás idején a Krím-félszigeten, járt barikádokon, sátortáborokban, a Maidanon, Egyiptomban, Líbiában, Kirgizisztánban és Törökországban.

 

Több ezer kép és egy szöveg

Az elején Sztyenyin riporterként dolgozott: elsőször a Rosszijszkaja Gazetában, majd a Gazeta.Ru-ban. Fotoriporterként csak 2008-ban kezdett dolgozni. Abbahygta az írást, ami megdöbbentette kollégáit és feletteseit. Szabadúszóként fotókat készített az ITAR-TASS, a RIA Novosztyi, a Kommerszant, a Reuters, az Associated Press, France Press számára. 2009 óta a RIA Novosztyi fotoriportere, 2014 óta az Oroszország Ma hírügynökség külön fotoriportere. Az Ezüst Kamera díj kétszeres győztese (2010, 2013).

Fotoriporteri karrierje alatt egyetlen egyszer, líbiai kiküldötése után írt szöveget, amely a következő cím alatt jelent meg: „Így harcoltunk Ras al-Anufért és a szabad Líbiáért”. Esszéje is egyfajta kép lett, profi fotoriporter és ember benyomása, aki harci cselekmények kellős közepébe került.

Dmitrij Sztyesin jól emlékszik erre a líbiai riportra. „Nagy hatással volt rám mesterségbeli tudása, és megkérdeztem tőle, miért nem írsz? Azt válaszolta, hogy „kedvtelésért szeretne írni, de dolgozni fényképezőgéppel szeret” - mondja Sztyesin.

 

Az utolsó pillanatig reméltünk

Közel három hónapot töltött Sztyenyin Donyeck megyében. Fotókat készített a tűzérségi lövetések következményeiről Szlovjánszkban, Szemjonovkában, Nyikolajevkában, Sznyezsnijben, Marinovkában: égő és lerombolt házak, kórházak, élelmiszerboltok, templomok, megsérült emberek és gyerekek, az elesettek temetése. Sztyenyin lencséjébe kerültek az ellenállók mindennapjai is. Andrej Sztyenyin elsők között került a maláj Boeing 777 lezuhanásának helyszínére, Sahtyorszk város környékén. Onnan továbbította a roncsok és a halottak képeit. Az utolsó fotók Andrejtől augusztus 5-én érkeztek a szerkesztőségbe. Augusztus 7-én viszont az Oroszország Ma arról számolt be, hogy Andrej Sztyenyin nem jelentkezik.

Az utolsó dolog, amit tudtak róla, hogy az ellenállók két haditudósítójával együtt kék színű gépkocsin utazott el Sahtyorsk és Sznyezsnij városba, Donyecktől keletre.

„Éppen abban a pollanatban az ukrán Nemzeti Gárda támadásra indult abban a körzetben. Levágták Dmitrovkát Sznyezsnijtől és erődítést rendeztek ezen a helyen”- mondta Szemjon Pegov a Lifenews tudósítója, Sztyenyin egyik barátja. De augusztus közepén a gyűrűt áttörték, a Nemzeti Gárda visszavonult. Ismertté vált, hogy sem Sztyenyint, sem kollégáit nem látták Dmitrovkában. De volt egy másik információ: a Nemzeti Gárda elfoglalta a Sznyezsnij és Dmitrovka között levő halmot, és onnan tüzelt minden elhaladó autóra, attól tartva, hogy civileknek álcázva az ellenállók megtámadják őket, vagy kitörnek a gyűrűből.

Augusztus 20-án közel tizenöt gépkocsit találtunk ezen a területen, köztük elszenesedett Renault Logant is, benne három holttesttel. Genetikai vizsgálat nélkül nem lehetett azonosítani őket: a szó szerint egy marék hamu és kalcinált csontok maradtak a testektől” – emlékezik vissza Pegov.

Néhány tény tanúskodott arról, hogy ez Sztyenyin lehet: az autó utasai meggyilkolásának időpontja és helye, valamint két égett professzionális objektív a csomagtartóban. A közelben egy olasz márkás inget találtak, ilyeneket viselt Sztyenyin. Az ing ujja fel volt tekerve, Sztyenyin barátjai mondták, hogy neki is volt ilyen szokása.

A leírás egybeesett azzal, amit egy férfi mesélt, akit sikerült elérni Sztyenyin egyik telefonján augusztus közepén. A férfi ukrán katonának mutatkozott be, aki nemrég tért vissza a területről, Dmitrovka környékéről Szlovjánszkba. Egészen pontosan leírta azt a helyet, ahol megtalálta ezt a telefont, és biztosította, hogy egykori tulajdonosa meghalt.

 

A genetikai vizsgálat a legrosszabb gyanút igazolta 

„Várakozás a csodára... Ez az állapot jellemző mindannyiunk számára gyermekkorunk óta. A bonyolult, drámai helyzetben, amelybe került Andrej Sztyenyin Délkelet-Ukrajnában, pozitív eredménybe akartunk bízni, abba, hogy minden szerencsésen végződik majd” - mondta Vlagyimir Vjatkin az Oroszország Ma hírügynökség fotoriportere.

„Hogy milyen volt? Erős és megbízható, profi saját területén. Csendes és diszkrét szerkesztőségünk mindennapi életében. Mindörökre ment el. Maradtak tőle felbecsülhetetlen értékű képek, a XXI. század elejének történeti krónikái, amelyeknek jelentőségét majd a jövő határozza meg” - tette hozzá Vjatkin.

 

Csak tűz alatt érezte, hogy valóban él

„Úgy tűnt, hogy Andrej csak túz alatt érezte, hogy valóban él: süvítő golyók alatt, a harsogó tüzérségi tűz alatt, a háborúban. Itt Moszkvában, mintha unatkozott, és első alkalom adtán elutazott a soron következő forró pontra, ahonnan fényképeit hozta – emlékezik vissza Jekatyerina Novikova az Oroszország Ma analitikai fotoosztályának vezető szerkesztője. - Mindannyian tudtuk, hogy ha kell, Sztyenyin itthagy mindent, és rögtön, akár éjjel, akár nappal oda utazik, ahova küldik a szerkesztők.”

„Andrej lencséje mindig arra irányult, ahova nem mindenki mer menni. Az ő fotóin az emberek az igazi háborút látták. Fotoriportert megölni ugyanolyan dolog, mint kiszúrni a társadalom szemét” - véli Vitalij Belouszov az Oroszország Ma fotoriportere.

„Utazás a konfliktus sújtotta övezetbe mindig sok erőt, és lelki energiát vesz el az embertől. Nagyon sok ilyen kiküldetés volt Andrej életében az elmúlt néhány évben - mondja Valerij Melnyikov az Oroszország Ma fotoriportere. Andrej annyira közel került a háborúhoz, amennyire csak lehetett. Nézzék meg a legutolsó fotóit, és talán a háború mellett olyasmit is látnak, amire örökké fognak emlékezni.”

 

Itt láthatók Andrej Sztyenyin által készített fotók.

  •  
    és megosztani