31 augusztus 2014, 12:35

A második világháború tanulságai a mai Európa számára

A második világháború tanulságai a mai Európa számára

Hetvenöt évvel ezelőtt, 1939. szeptember 1-én kirobbant Európában a második világháború, egy újabb véres tűzharc, amely több tízmillió emberi életet követelt.

Két világháború árát fizették meg a világ népei a saját vezetőik bűneiért, ambícióiért és hibáiért. Amíg azonban az első világháború valóban meglepetést okozott a legtöbb európai számára, addig a másodikról ezt nem lehet elmondani. A ’30-as évek során Európában fellángoltak konfliktusok, amelyek globális vektora teljesen világos volt.

Azonban mint kiderült, nem mindenki számára volt teljesen világos. Nagy-Britannia és Franciaország vezetői ahelyett, hogy ténylegesen ellenálltak volna a hitleri Németország személyében jelentkező agresszornak, a ”megbékélés” felé vették az irányt. Így a ’30-as évek végén elszalasztották az utolsó valódi lehetőséget egy Hitler-ellenes koalíció időben történő megteremtésére. Ahelyett, hogy csírájában elfojtották volna a német katonai és politikai hatalom megerősödését, Hitlernek átadták Ausztriát, a Szudéta-vidéket, majd a megmaradt Csehszlovákiát, miközben szemet hunytak az országban megjelenő koncentrációs táborokra és a burjánzó antiszemitizmusra. Az Oroszországot ma aktívan kritizálók közül néhányan, többek között Lengyelország, maguk vettek részt Csehszlovákia feldarabolásában, miközben nem feledkeztek meg Moszkvával szemben vádaskodni, amely katonai segítséget ajánlott Prágának.

Még cinikusabb volt Nagy-Britannia vezetőinek az álláspontja, köztük Neville Chamberlain miniszterelnöké. Alexander Cadogan, az Egyesült Királyság külügyminiszter helyettesének elmondása szerint a kabinet vezetője azokban a napokban bejelentette, hogy „inkább lemond, mintsem hogy szövetséget kössön a szovjetekkel”. 1938. szeptember 10-én Sir Horace Wilson, a miniszterelnök legközelebbi politikai tanácsadója azt mondta Chamberlainnek, hogy „Németország és Anglia a pusztító bolsevizmussal szembeni világrend két pillérének számít”.

A saját érdekeiről döntött Sztálin is, amikor a Szovjetunió aláírta a megnemtámadási szerződést Németországgal. A végeredmény jól ismert: 1939. szeptember 1-én Hitler a teljes katonai erejével nem a Szovjetunióra támadt rá – amit Londonban és Párizsban reméltek - hanem Lengyelországra. Ezt követték a nyugat-európai országok. A megerősödött német fasizmus minden megállapodáson átlépett és a saját belátása szerint alakította át Európa térképét.

1946-ban az Egyesült Államok kormánya Harry Truman idejében megállapította, hogy a Szovjetunió létezése összeegyeztethetetlen az amerikai nemzetbiztonság érdekeivel – emlékeztette az Oroszország Hangját Valentin Falin, a történelemtudományok doktora:

Ugyanezt mondta a Chamberlain brit miniszterelnök is: ahhoz, hogy Nagy-Britannia létezzen, a Szovjetuniónak el kell tűnnie. A Nyugat ma is hasonló módon gondolkodik. 1996-ban Bill Clinton amerikai elnök is kijelentette, hogy „Oroszországnak el kell tűnnie”.

Európában ma az Egyesült Államok kezdeményezésére Ukrajna és számos nyugat-európai ország az, amelyek cinikus oroszellenes geopolitikai forgatókönyvet kívánnak megvalósítani. Donbassz lakosságát áldozzák fel Oroszország ”elszigetelése” és ”megbüntetése”, a befolyási övezetek újrafelosztása és a saját pozícióik megerősítése érdekében.

  •  
    és megosztani