25 augusztus 2014, 16:21

Ukrajnai problémakörű minszki találkozó: szkepticizmus és bizakodás

Ukrajnai problémakörű minszki találkozó: szkepticizmus és bizakodás

„Lehetőség, amelyet nem szabad elszalasztani” – a nyugati politikusok osztják ezt az egyöntetű véleményt a küszöbön álló minszki találkozóról. Augusztus 26-án a fehérorosz fővárosban esedékes az orosz, fehérorosz és kazah elnök, valamint 3 uniós biztos és az ukrán vezető találkozója.

Megfigyelők figyelembe veszik Ukrajna, sőt az EU gazdag tapasztalatait a nemzetközi kötelezettségek teljesítése terén. Egyszóval, joggal szkepticizmussal tekintenek a megbeszélések várható eredményére.

A nyugati médiák szokásuk szerint drámaian ecsetelik, hogy mi várható a tárgyalásoktól. A brit Guardian szerint a tárgyalások nehezen haladnak majd előre, és ez természetesen Oroszország hibája lesz, amely ország a szerzők szerint „önkényesen” humanitárius segélyt küldött a Donecki-medence lakosainak. Az ukrán újságírók béketeremtőként aposztrofálják Petro Porosenkót, aki Minszkben „békéről kíván tárgyalni, mert az egész világ belefásult a háborúskodásba”. Az ukrán elnök nyilatkozatának igazi értelmére az idézet második részében derül fény. Porosenko – saját szavai szerint – „fel fogja szólítani Moszkvát, hogy vigye el Ukrajnából a fegyvereseket”. A valóságban ez azt jelenti, hogy Moszkvának kell elszállítania Doneck és Luhanszk megyéből az ottani lakosságot, amelyet az ukrán hadsereg immár több hónapja eredménytelenül próbál megsemmisíteni. Azonban az ukrán hatalmasok nyilatkozatainak vajmi kevés köze szokott lenni a realitásokhoz – jegyzi meg a Társadalmi-Politikai Kutatások Központjának igazgatója, Vlagyimir Jevszejev.

A szavak a békéről, a kiegyezésről szólnak, de közben folytatódik a békés polgári lakosság tömeges gyilkolása. Sajnos, a nyugat-európai partnerek politikája a kijevi neonácik iránti elnéző magatartásban, Porosenko rezsimjének szóbeli támogatásában nyilvánul meg: közben pénzt nem adnak, viszont ígérnek, harcias retorikát használnak, szankciókkal fenyegetőznek, amelyeknek hatása sokkal érzékenyebben érinti magát Nyugat-Európát.

A szakértő meg van győződve arról, hogy ha Kijev valójában kiutat keresne a saját maga által kialakított rendkívül bonyolult helyzetből, akkor a délkelet-ukrajnai hadművelet beszüntetésével kellene kezdeni, aztán pedig kivonni a Kijevnek alárendelt összes alakulatot a Donecki, ill. Luhanszki Népköztársaság területéről. A tárgyalásoknak csakis ebben az esetben lenne értelme.

Mindazonáltal Oroszország hű marad elveihez: ki kell használni minden alkalmat, még a legkisebb, hipotetikus lehetőséget is, csakhogy véget vessenek a vérontásnak. Mégis van remény arra, hogy a józan ész kerekedik felül – véli Alekszej Martinov politológus.

Az Ukrajnában elindított polgárháború beszüntetése irányában nem látni semmilyen gyakorlati lépést. E tekintetben bizonyos szkepticizmus van. Mert ugyanis már több ízben láttuk, hogy azok az emberek, akik ma hatalmon vannak Ukrajnában, bizonyos kötelezettségeket vállalva, nem teljesítik azokat. De van remény, és lényegében e remény érdekében vállaljuk ezeket a tárgyalásokat. Az egész világ várja, hogy véget vessenek a vérontásnak.

Angela Merkel a napokban Kijevben járt, támogatását juttatta kifejezésre Petro Porosenkónak. Sajtókonferenciáján pedig a német szövetségi kancellár annak a reménynek adott hangot, hogy a tárgyalások résztvevőinek „sikerül megtalálni azt a megoldást, amelyik mindegyik félt ki fogja elégíteni az ország keleti részén”. Bár helyzetelemzők szerint az efféle megoldás keresése az önhatalmúlag kikiáltott délkelet-ukrajnai köztársaságok képviselői nélkül nem több a formalitásnál.

  •  
    és megosztani