9 augusztus 2014, 16:17

Mit akar elérni Oroszország a szankciókkal?

Mit akar elérni Oroszország a szankciókkal?

A Nyugat és Oroszország közötti szankció-háború többé már nem egyoldalú. Moszkva meghozta az első válaszlépést és jelezte, hogy kész folytatni ebben a szellemben. Mindez, ami történik, várhatónak, logikusnak és elkerülhetetlennek nevezhető.

Attól azonban, hogy elkerülhetetlen, még nem lesz kevésbé szomorú. 2014 augusztusában, csakúgy, mint 1914-ben Európa a háború küszöbén állt. Igaz, most gazdasági háborúról van szó.

Az orosz kormány állítja, hogy az európai országokkal szemben bevezetett embargó az orosz gazdaság és a fogyasztók előnyére fog válni. Lehetséges. Azzal, hogy Oroszország túl szigorúan lépett fel az import élelmiszerrel szemben, sok szakértő 100%-ig egyetért.

Ez azonban nem változtat a lényegen. A szankció-háború ugyanolyan káros mindkét fél számára és nem váltja be a hozzá fűzött reményeket, ugyanis ez csak káoszt teremt a gazdasági kapcsolatok rendezésében. Azon kívül a nemzetek közötti kapcsolatokra is káros.

Senki sem akarja, hogy a 2014-es háború olyan hosszú ideig tartson, mint az I. világháború. Nyilvánvaló, hogy a Nyugat és Oroszország közti ellentét előbb vagy utóbb kompromisszummal zárul. De miért kell holnapra halasztani a kompromisszumot, ha azt ma is meg lehet kötni?

Ezzel egyetért a legtöbb politikus Oroszországban és Európában és még bizonyos politikusok Washingtonban is. Azonban minden a kis dolgokon dől el – a kompromisszum feltételein.

Van-e kiút ebből a helyzetből? Van, de nem az, hogy az egyik fél megadja magát.

Oroszország nem adja meg magát. Az oroszok hozzászoktak a nehézségekhez. Hozzászoktak az önfeláldozáshoz, ha úgy vélik, igaz ügyért küzdenek. De nem adja meg magát a Nyugat sem.

A jelenlegi helyzetben az optimizmus a józanészen alapszik, hogy nem akarjuk elkövetni a múltbeli hibákat. Az önfenntartáson. Azon, hogy a nyugati politikusok által megfogalmazott magas morális elvek legalább némelyike nem csak üres szó.

Európának meg kell próbálni megérteni az orosz logikát. Egyelőre az EU ezt teljes mértékben elutasítja. A precedens nélküli súlyos ukrán konfliktus okainak komoly elemzése helyett az EU vakon követi az USA pozícióját.

Ez pedig egy nem normális helyzethez vezetett. Európa szívében egy modern állam hadserege nem számolva a civil áldozatokkal, egy teljesen értelmetlen katonai hadműveletet folytat saját állampolgárai ellen.

Valami hasonló volt megfigyelhető a jugoszláv háborúban a 20. században. Akkor azonban a tragikus eseményekről mindenki tudott Európában. Ma ez nem így van. Donbasz civil lakosságát könyörtelenül elpusztítják, az átlag európaiaknak pedig mindebből vajmi kevés ismert. A sajtó és a politikusok is megpróbálnak erre nem hangsúlyt helyezni.

Megegyezik-e a helyzet jelen állása az európai ideálokkal? Kétséges. Ez az európai ideálok megsértése.

A Nyugat és Oroszország közötti konfliktus túlságosan elmélyült. Ezt a konfliktust most már nem lehet megoldani egyszerű döntésekkel. Azonban ideje időt szakítani a megoldás keresésére.

  •  
    és megosztani