3 augusztus 2014, 14:49

EU-szankciók: politika vagy abszurditás?

EU-szankciók: politika vagy abszurditás?

„Végre megtörtént!” – elégedetten kommentálta a Deutsche Welle rádióállomás a Washington után Brüsszel által is elfogadott újabb szankciós csomag bevezetését Oroszországgal szemben.

Körülbelül ugyanebben a szellemben fejezték ki magukat az európai média oldalain a kommentátorok és elemzők. Önkéntelenül is felmerül a kérdés az európai kommentátor kollégák felé: valójában minek örülnek? Annak, hogy kárt okoznak az orosz gazdaság egyes szektorainak? Igen, így lesz, ezt senki sem vitatja. Ugyanakkor szintén a Deutsche Welle az, aki egyből kijelenti, „nem biztos, hogy az Oroszországgal szembeni szankciók a várt hatást fogják kifejteni”. Azt pedig, hogy bumeráng effektusra kell számítani, számos politikus és üzletember érti az uniós országokban. Tudják, hogy a Kreml elleni újabb és újabb intézkedésekre szavaznak.

A német Der Spiegel hetilap legfrissebb száma a borítóján hatalmas felhívással jelent meg: ”Megállítani Putyint, most!”. Továbbá az összes Moszkvával szembeni vádat az orosz vezető nevéhez kötik. Elvileg a - mostani esetben Washington számára - nemkívánatos politikai szereplők démonizálása mindig is a Fehér Ház módszere volt a politikai problémák megoldására. Most úgy tűnik, hogy Brüsszel is alkalmazni kívánja ezt a megközelítést. De tudnak-e olyan példát említeni, amikor a kifogásolható vezető elmozdítása meghozta volna a kívánt hatást?

Egy másik részlet. Gyakorlatilag Washington állításait ismételi az összes európai média Moszkvát illetően. Méghozzá konkrét bizonyítékok nélkül. A krími lakosság közel 100%-os akaratnyilvánítását orosz ”megszállásnak” nevezik. Ezzel szemben Kijev véres megtorlását a délkelet-ukrajnai állampolgárok ugyanilyen akaratnyilvánítása ellen, akik nem kívánnak a náci ideológia terjesztőinek uralma alatt élni, nem másnak nevezik, mint ”az Ukrajna függetlenségéért vívott harcnak” az ”oroszbarát szeparatisták” képében zajló állítólagos orosz agresszióval szemben. A civil áldozatokról, a több százezer menekültről Oroszországban, valamint a Kijev által a polgári lakossággal szemben alkalmazott tiltott fegyvertípusok használatáról semmit sem írnak. Mindezt abszurd színdarabnak nevezhetnénk, amennyiben művér folyna a politikai színpadon, ami sajnos azonban valódi.

Alekszander Hramcsihin politikai elemző kategorikus ebben a tekintetben:

Európa természetesen nagymértékben függ az Egyesült Államoktól. Az adott esetben tartanak Oroszország megerősödésétől, amitől viszont az Egyesült Államoktól való pszichológiai függés csak tovább erősödik. Ezért Amerika nyomást gyakorol Európára, még ha ellentétes is a gazdasági érdekeivel.

„Szégyenletes az Európai Unió, amely az ”egységes hang” hosszú keresését követően Washington hangján szólalt meg, gyakorlatilag eldobva az alapvető európai értékeit” – jegyezte meg az Orosz Külügyminisztérium az újabb szankciók elfogadásával kapcsolatban. Moszkva szégyent érez Európa iránt, de vajon szégyelli-e magát az Európai Unióban az, aki nem rejti véka alá az úgynevezett szankciók iránti örömét?

  •  
    és megosztani