15 július 2014, 18:49

Nyugat–Oroszország: ideológiai szintű megnemértés

Nyugat–Oroszország: ideológiai szintű megnemértés

A Nyugatnak az a törekvése, hogy Oroszországra hárítsa a felelősséget az ukrajnai eseményekért, azt bizonyítja, hogy komoly válság jellemzi Moszkva és a Nyugat viszonyát. 

Erről nyilatkozott a Rosszija Szegodnya hírügynökségnek adott interjújában Alekszandr Lukin történész.

Alekszandr Lukin: Jelenleg megfigyelhető az ún. „posztszovjet konszenzus” – Oroszország és a Nyugat a Szovjetunió felbomlása után kialakult viszonyrendszerének – válsága. Ez a rendszer arra épült, hogy a felek megértést tanúsítanak egymás érdekei iránt és kompromisszumot kötnek. Azonban ezeket a feltételeket kizárólag Oroszország tartotta be. Hajlandó volt részben feláldozni nemzeti érdekeit a „civilizált világgal” folytatott együttműködés érdekében. Azonban maga a „civilizált világ”, bátorító szavak tömkelege dacára a hidegháború kategóriában gondolkodott, győztes félnek tartva magát. Megfeledkezve ígéreteiről – többek között, a NATO keleti irányú bővítésének mellőzésére vonatkozólag – a Nyugat igyekezett megvalósítani azt, amit nem tehetett meg a hidegháború idején a Szovjetunió ellenállása miatt. Saját érdekszférájába egyre több országot és területet vont be, az orosz határ felé tolva előre katonai objektumait.

Rosszija Szegodnya: Mivel magyarázható a Nyugat ilyen magatartása?

AL: Bármennyire is furcsán hangzik, de a nyugati társadalom napjainkban sokkal nagyobb mértékben ideologizált, mint az orosz. Ideológiája nagyon egyszerűen összefoglalható a következő szavakban: a nyugati társadalom bár nem ideális, de sokkal tökéletesebb, mint minden más, és a világban mindenkinek a nyugati modellt kell követnie. A Nyugat politikája e posztulátumba vetett hiten nyugszik. Azt tartja, hogy minden „barbár” népet és országot a „szabadság és demokrácia” világához kell csatolni, politikai befolyás alá kell helyezni azokat gazdasági és politikai szövetségek révén. Ennek érdekében elő kell segíteni a Nyugat-orientált erők hatalomra jutását ezekben az országokban, még abban az esetben is, ha ezek az erők nem eléggé felelnek meg a „demokratikus” szabványoknak.

Emiatt a Nyugat nem veszi észre a radikális nacionalistákat Ukrajnában. Olyan erőnek tekinti az utóbbiakat, amelyik a „haladás irányába” mozdítja Ukrajnát, és igazolja tetteit, szemet hunyva bűncselekményei felett.

RSz: De mi az oka az Oroszországgal szembeni mostani nyugati igényeknek?

AL: Minden simán ment, amíg a Nyugat a kelet-európai kis nemzetekre terjesztette ki befolyását. Oroszország azonban nem volt hajlandó teljes egészében beilleszkedni a nyugati rendszerbe. Ugyanis számos felmérés szerint az orosz honpolgárok többsége nem tartja ideálisnak a nyugati társadalmat. A Nyugat próbálkozásait pedig, amely makacsul igyekszik Oroszországra ráerőltetni saját értékrendjét, elszakítani Oroszországtól a kulturális vonatkozásban hozzá közeli szomszédjait és csapatokat helyezni el az orosz határ közelében, mindezt a megfojtás politikájának tekintik.

Természetesen Oroszországban, különösen a nagyvárosokban, vannak emberek, akik eszményinek minősítik a nyugati társadalmat. Az orosz hatalom azonban az orosz honpolgárok többségére orientálódik. A Nyugat ezt képtelen elfogadni. Ami egyébként nem csoda, hiszen minden ideológiának az a sajátossága, hogy elvet minden olyan tényt, amelyik nem illeszkedik elképzeléseibe.

  •  
    és megosztani