13 július 2014, 14:00

Tarantulapók-támadás az Urálon

Tarantulapók-támadás az Urálon

A Dél-Urálon a lakosok pánikba estek: a régióban mérges tarantulák jelentek meg. Farkaspókok, ahogyan más néven nevezik ezt a rovart, elárasztották az itteni telkeket. 

Nappal az „agresszorok” lyukakban bujkálnak, este felé vadászatra indulnak, és még az embert is megtámadják. A tudósok azon törik a fejüket, vajon mi az oka a váratlan inváziónak.

A neten rendszeresen jelennek meg fényképek és videók a farkaspókokról. A Lycosidae tarantula elég nagy méretű. Nem is olyan régen Ozerszk kis vidéki város egyik játszóterén 10 centiméteres óriást fogtak el. Ez nem csak félelmetes, hanem veszélyes is az emberre nézve: az ilyen „farkas” marása mérgező, vizenyőt és erős fájdalmat okoz. Bár halálesetek nem kerültek rögzítésre. Nagyobb veszélyt jelentenek a legyek és bogarak számára, akik fő zsákmányul szolgálnak a pókoknak. Így a kertészek szemében hasznosak is lehetnek, mert elpusztítják a kártevőket. Mégis a déluráliak félnek a váratlan vendégektől. És ami a legfontosabb, nem világos, hogy került a tarantula ilyen messzi északra. Hiszen hagyományos lakóhelyük a kazahsztáni sztyeppék. A rovarok forró és száraz éghajlatot szeretik.

Éppen az éghajlatban kell keresni a titok nyitját – vélik a tudósok. A globális felmelegedéssel magyarázható a pókok átvándorlása az Urálra – mondta az Oroszország Hangjának adott interjúban Vlagyimir Bogdanov a Növényi és Állati Ökológia Intézetének igazgatója.

Az elmúlt száz évben a hőmérséklet példátlan növekedése tapasztalható az Észak-Urálon. Korábban ez nem volt. De most a hőmérséklet egyértelműen elérte a csúcsot, a továbbiakban az csökkenni fog. Ez alatt a 30 év alatt a déli állatvilág, beleértve a rovarokat is, természetes közegéből behatolt északra. Vonatkozik ez a pókokra is.

A tudós elmondása szerint nem csak a Dél-Urál érezi a éghajlatváltozás hatásait. Az egész Urálon tapasztalható a déli növény- és állatvilág mozgása észak felé. Ez ugyanis nem csak a pókokra vonatkozik, hanem a halakra, a madarakra és a kisemlősökre. A szokásostól több száz kilométeres távolságra terjednek az állatvilág képviselői - mondta Vlagyimir Bogdanov.

Elmondható ez a Kullancsencephalitis-ről, például. Korábban soha nem látták őt a Hanti-Manysi Autonóm Körzetben, most viszont behatolt oda is. A keszeg, amely 25 évvel ezelőtt egyáltalán nem tenyészett az Ob folyó vízgyűjtőjében, most behatolt közel 1000 km-re északra. A cédrus az Ob folyó ártéri szigeteken 100 kilométerre terjedt át. A mókus még a sarkkörön túl is él. Most ez már szokásos állat a Jamal-Nyenyec Autonóm Körzet területén.

Ami a pókokat illeti, a Dél-Urál lakosainak alkalmazkodniuk lell az új szomszédokhoz. Szakértők óvatosságra intenek. De ezek a rovarevő „farkasok” eddig az emberek közül még senkinek nem okoztak kárt. Legalábbis, az ilyen áldozatokról szóló statisztikák nincsenek a Dél-Urálon.

  •  
    és megosztani