10 július 2014, 13:08

Václav Klaus: „Oroszországgal szembeni szankciók? Abszurdum és hiba!” (Második rész)

Václav Klaus: „Oroszországgal szembeni szankciók? Abszurdum és hiba!” (Második rész)

Az utóbbi időben Oroszország és a Nyugat párbeszédének hangneme egyre kategorikusabbá válik. Olykor úgy tűnik, hogy a közvetlen összecsapás sincs messze, különösen tekintettel arra, hogy a NATO hajói a Fekete-tengeren tartózkodnak. 

Mennyire húzódik el az Oroszország és a Nyugat viszonyában keletkezett válság? Az Oroszország Hangjának adott exkluzív interjújában Václav Klaus egykori cseh elnök váratlanul ledobta a szkeptikus maszkját, amikor Oroszország és a Nyugat viszonya rendezésének lehetőségéről beszélt.

– A mostani feszültség szemmel látható tény. De én optimista vagyok. Meg vagyok győződve arról, hogy bizonyos pillanatban a feszültség enyhülni fog és visszatérhetünk az utóbbi húsz év során fenntartott normális partneri viszonyhoz. Ki fogja megtenni az első lépést? Nem hinném, hogy Oroszország lesz az, erre nincs különösebb lehetősége. A kölcsönös megértés reanimálásának folyamatát inkább a szembenálló félnek kellene elkezdenie.

– Egyelőre ennek éppen az ellenkezőjét teszi. Legutóbbi csúcstalálkozóján az EU szorosabb viszonyt épített ki három posztszovjet országgal, nevezetesen Ukrajnával, Moldovával, Grúziával. Minek kellenek neki ezek a gyenge gazdaságok? Vajon hány évtizednek kell eltelnie ahhoz, hogy ezek az országok elsajátítsák az európai szabványokat, és milyen veszteséggel kell számolniuk majd, ha végeredményben elvesztik az orosz felvevőpiacot?

– Az EU-nak természetesen semmi szüksége sincs ezekre az országokra. Viszont ambíciói vannak arra, hogy bővüljön újabbnál újabb tagországok révén. Ha ezek az országok maguk kívánják a csatlakozást, figyelembe véve annak minden előnyét és hátrányát – akkor csak adj’ isten! De ismételten hangsúlyozom, hogy az Európai Uniónak gazdasági tekintetben ezek az országok nem kellenek. Vajon párbeszédet kell-e folytatni Oroszországgal a három ország társulásával kapcsolatban? Kétségtelenül! És minél előbb!

– De milyen jövő vár magára az Európai Unióra? A legutóbbi csúcstalálkozón az európai miniszterelnök-jelölt személyére vonatkozó nézeteltérések miatt David Cameron brit kormányfő népszavazással fenyegetőzött országa EU-tagsága felszámolása kérdésében. Valami nincs rendjén Európában. Vajon reformokra szorul-e és ha igen, akkor ezeknek milyen jellegűeknek kell lenniük?

– Mindenekelőtt nem hinném, hogy Cameron meg fogja rendezni ezt a referendumot. Retorikája ellenére a brit miniszterelnök sokkal nagyobb mértékben Európa-barát politikus, mint jómagam vagyok. Más kérdés, hogy az Egyesült Királyságban, mint semelyik más uniós tagországban, erős az elégedetlenség Brüsszel politikájával. Vajon kihat-e ez az európai ház jövőbeli berendezkedésére? Ezt én nem tudhatom, de kifejthetem javaslataimat. Nem kívánom Európa további föderalizálását, nem kívánok élni bizonyos egységes európai államban. Maradjon csak meg a régi Európa, amelyben együtt léteznek külön országok. Tartsák meg jogaikat, ne delegálják azokat Brüsszelnek. Fájó, de attól tartok, hogy ennek az ellenkezője fog történni. Nem a közeljövőben, de lassan, lépésről lépésre, minden forradalmi változtatás nélkül az EU a föderalizálás útján fog haladni bizonyos szuperállam kialakítása felé.

– Oroszországban tudják, hogy Ön, elnök úr, a politikában képes az árral szemben haladni. Most az USA és az EU a szankciók harmadik csomagját helyezik kilátásba velünk szemben. Vajon nem teszik-e tönkre ezzel Oroszország partnereinek a gazdaságát is? És vajon sor kerül-e a szankciók életbe léptetésére?

– Az Oroszországgal szembeni szankciók abszurdum, sőt ennél is több – hiba! Határozottan ellenzem ezeket! Most nehéz megmondani, mennyire reális dolog életbe léptetni a harmadik csomag korlátozásait. Várjunk vele, míg az USA és az EU megpróbálja egyeztetni ezeket az intézkedéseket.

  •  
    és megosztani