25 május 2014, 19:33

A Cannes-i Filmfesztivál női logikája

A Cannes-i Filmfesztivál női logikája

A 67. Cannes-i Filmfesztiválon kihirdették a győztesek nevét. A fődíjat, az Arany Pálmát a török filmrendező, Nuri Bilge Ceylan vihette haza a Téli álom c. alkotásáért. A film fő vetélytársa az orosz ”Leviathan” volt, amely megkapta a legjobb forgatókönyvnek járó díjat. Ez a döntés sokakat meglepett.

A Ceylan rendezte Téli álom cselekményét, amely egy török hotel lakóiról szól, Csehov egyik elbeszélése ihlette. Andrej Zvjagincev viszont, ahogy maga is elmondta, egy amerikai lázadó hegesztő életéből vette az ötletet filmjéhez, aki kétségbeesetten harcolt a jogaiért a hatóságokkal szemben.

Hirtelen megértettem, hogy ez nem egy amerikai történet, ez bárhol megtörténhetett volna. Mi pedig hamarosan úgy döntöttünk, hogy a történet Oroszországban fog játszódni, itt kerül forgatásra, orosz anyaggal, orosz szereplőkkel és így tovább.

A ”Leviathan” premierjét a fesztivál utolsó napján diadalként várták. A győzelem pedig abból állt, amit Valerij Kicsin filmkritikus mesélt el.

Már a bemutatót követő reggelen a világ vezető kiadványainak és az összes fesztivállapnak a leglelkesebb értékeléseit gyűjtötte össze a film. Régóta nem olvastam ilyen lenyűgöző kritikát. Azt írták, hogy ez egy új orosz remekmű, aminek ”Arany Pálmát kell kapnia”.

Meglehet, hogy a lapok célzásai és jóslatai rossz jövőt hoztak a filmre. Az is lehet, hogy a zsűri végül meg akarta mutatni a függetlenségét és a közvéleménnyel szembeni döntését. A török Téli álomérdemeiről beszélve, amely csaknem 3,5 órás, Valerij Kicsin a következőket jegyezte meg:

Az, hogy Ceylan filmjének ítélték oda a fődíjat, azzal magyarázható, hogy a film nem hétköznapi. Van egyfajta bátorság abban, hogy ilyen hosszú filmet készítsenek, gyakorlatilag egyetlen helyszínen, egy-egy dialógussal. Ez inkább egy tv-film vagy rádiójáték, színdarab, és csak kis mértékben mozifilm. Az alkotás kétség nélkül értelmes, intelligens, és nagyon érdekes az atmoszférája.

A Cannes-i Filmfesztivál második legfontosabb díja a Grand Prix. Idén egy olasz film, az Alice Rorvaker forgatta Csodák kapta ezt a díjat, amely egy méhészekről szóló tragikomédia. Valerij Kicsin szerint ez egy ”középszerű film”. Emellett szerinte felfoghatatlan, hogy a zsűri miért hagyott figyelmen kívül egy valóban kiemelkedő filmet, a ”Két nap, egy éjszaka”, amelyet a Dardenne fivárek rendeztek. Valamilyen magyarázatot azonban még is ad a kritikus. A mostani Cannes-i Filmfesztivál zsűrijét Jane Campion vezetésével többségében nők alkották. ”Elég nehéz megérteni egy feminista zsűri logikáját” – mondta Valerij Kicsin. Hozzátette, hogy számára ”teljesen világ azonban az, hogy eltér a hagyományos zsűri logikájától”.

  •  
    és megosztani