2 május 2014, 12:18

EU: az „ősrobbanás” kis jubileuma

EU: az „ősrobbanás” kis jubileuma

A napokban az egységes Európa egyfajta jubileumot ünnepel: 2004. május 1-én az Európai Unió sorai egyszerre tíz tagországgal bővültek. Csatlakozott az unióhoz Magyarország, Lengyelország, Csehország, Szlovákia, Szlovénia, Litvánia, Lettország, Észtország, Málta és Ciprus. Az EU történetében a 2004-es bővítés a legnagyobbnak bizonyult. Az újságírók „ősrobbanásnak” keresztelték el az eseményt, a világegyetem tágulásához hasonlítva.

Közben a szakértők ellentmondásos véleményt fejtenek ki az országok uniós csatlakozása előnyeivel és hátrányaival kapcsolatban.

Az előnyök közt említhetők az személyek, áruk és szolgáltatások szabad áramlását. Az EU-Infothek osztrák internet-portál a napokban egy figyelemre méltó elemzést tett közzé. Az EU-hoz az utóbbi években csatlakozott országok és egyfajta „szintetikus etalon” összehasonlítása révén arra a következtetésre jutottak, hogy az uniós tagság kb. 10%-os gazdasági növekedést jelentett az új tagországoknak. De vannak más számadatok is, amelyek nem „szintetikus”, hanem valós országokat érintenek. Az IMF adatai szerint, ha 100%-nak vesszük az egy főre jutó jövedelmet átlagos uniós szinten, ami 24 ezer eurót jelent, akkor Magyarországon és Lengyelországban ez a mutató mindössze 63, ill. 64%, Lettországban pedig csupán 59%. Egyszóval, az „ifjú európaiak” nyereségéről aligha lehet beszélni.

Egyébként, amint azt a moszkvai székhelyű Európa Intézet szakértője, Vlagyiszlav Belov állítja, a keleti tömb országainak felvétele során Brüsszel más szempontokat tartott szem előtt.

– A kilencvenes évek kezdetéig az uniós országok gazdasági-politikai integrációs célokat tűztek ki. A 21. században a politikai célok váltak prioritássá. Az Európai Unió döntését a keleti irányú bővítésről politikai megfontolások vezérelték. Azt hiszem, hogy napjainkban Brüsszel az ukrajnai eseményekkel kapcsolatos helyzetben megfontoltabb és kiegyensúlyozottabb politikát követhetne, vagyis nem kellene feltétlenül az Egyesült Államok politikája uszályában haladnia, hiszen az USA érdekelt abban, hogy az EU és Oroszország viszonya megromoljon.

Az utóbbi időben a Nyugaton is egyre gyakrabban lehet hallani felhívásokat, amelyek megfontoltságra szólítanak. Christian Hacke német konfliktológus professzor egyik rádióinterjújában többek között hangoztatta:

– Azt hiszem, hogy a Nyugat kissé naiv, amikor azt hiszi, hogy el lehet érni valamit az EU és a NATO folyamatos bővítésével, azzal, hogy Oroszország határa közelében amerikai rakétavédelmi rendszereket helyez el. Meg kell kérdeznünk: stratégiailag igazoltnak tekinthető-e az, amit eddig csináltunk?

  •  
    és megosztani