25 április 2014, 19:00

Az ENSZ: humanitárius tehetetlenség

Az ENSZ: humanitárius tehetetlenség

A világ leggazdagabb országai makacsul nem akarnak segíteni azoknak az államoknak, amelyek lakossága éhhalál szélén áll. Az ENSZ legutóbbi adatai arról tanúskodnak, hogy alulfinanszírozzák a sürgős humanitárius segélyeket, az adományozó országok fukarkodnak a gyorssegélyre fordítandó pénnzel. Még azokban az esetekben is, ha ezzel a kéréssel az ENSZ fordul hozzájuk.

A legújabb példák. A március elején az ENSZ humanitárius ügynökségei könyörögve megkérték a „donorokat”: sürgősen adjanak pénzt a Közép-afrikai Köztársaságot (CAR) és a Dél-Szudánt segítő alapnak. Figyelmeztették, hogy a katasztrófális helyzet ezekben az országokban folyamatosan súlyosbodik. Azonban adományozóknál süket fülre találtak ezek a felhívások. A CAR-nak szükséges 552 millió dollárból kevesebb, mint egy hatodát kapták, a Szudánnak szükséges 1,27 milliárdból körülbelül egyötödét. Áprilisban Dél-Szudán a sürgős célokra tervezett összegnek csak 70 százalékát kapta meg, azaz 887 millió dollárral kevesebbet. Több ENSZ-szervezet kénytelen volt bejelenteni, hogy az ilyen szerény támogatás mellett képtelenek megbirkózni a humanitárius válsággal Szudán déli részén.

Nem jobb a helyzet azokban az országokban sem, ahol a közelmúltban különleges akciókat hajtottak végre, vagy most folytatják gazdag országok katonai kontingenseinek részvételével. Az ENSZ Központi Alapjának (CERF) jelentéséből az következik, hogy Mali, ahol tavaly Franciaország harcolt, a kért összegeknek kevesebb, mint 50 %-át kapta meg. Pontosan ugyanennyit kapott Jemen is, az ígért 700 millió dollárból.

Furcsa, de nem adnak pénzt annak a szövetségesnek sem, amelynek területéről megsemmisítik a terroristákat Jemenben, Szomáliában és más Afrika Szarvával szomszédos országokban. Dzsibuti GDP-jének nagyobb részét földbérleti kifizetések biztosítják, amiket az Egyesült Államok, Franciaország, Németország, Olaszország, Spanyolország és még Japán katonai bázisai adnak. De ez nem elég, és az ENSZ pénzt, és élelmiszert kér Dzsibuti számára. A CERF adatai szerint a folyó évben az ország az ígért összegnek csak 14%-át kapta.

Ha így viszonyulnak a szövetségesekhez, mire számíthat az ellenség? Április 23-án egy másik szomorú hír érkezett Genfből. Az ENSZ öt humanitárius szervezetének vezetősége kijelentette, hogy a tavalyi év végén Szíria számára kért 6,5 milliárd dollárból sürgős humanitárius segítségnyújtásra összesen 1,2 milliárd dollárt kaptak.

Ha nincs pénz segítségnyújtásra, érdemes-e súlyosbítani a helyzetet Szíriában? A rendszer elleni, megalkuvást nem ismerő küzdelemben egyes országok hajlandóak szaporítani az ártatlan emberek szenvedéseit. Így a napokban az USA vissza tért David Petraeus tavalyi tervéhez, amely javasolja, hogy lássák el a szíriai ellenzéket modern fegyverekkel és zárják be az ország feletti eget a kormány légierői számára. Nyilvánvaló, hogy ennek egyetlen egy eredménye lesz: a konfliktus elhúzódása, a menekültek számának növekedése és a humanitárius katasztrófa terjeszkedése.

  •  
    és megosztani