2 április 2014, 12:54

Valutakísérletek

Valutakísérletek

A hatóságok tervezték, hogy Boszniában olyan bankjegyeket hoznak forgalomba, amelyek érvényesek lesznek az ország egész területén.

1995 novemberében, a Wright-Peterson katonai légibázison ebben állapodott meg Alia Izetbegovich, Franjo Tudjman és Szlobodan Milosevics. De ahogy lenni szokott a Balkánon, senkinek esze ágában sem volt, hogy teljesítsék azt, amit ígértek Bill Clintonnak és az EU-nak. Boszniában továbbra is három deviza maradt forgalomban: szerbek a jugoszláv dinárt, muzulmánok a boszniai dinárt, a horvátok a kunát használták. A nyugati pártfogók határozottan ragaszkodtak ahhoz, hogy egy speciális jegyet hozzanak forgalomba, az úgynevezett „bosnyák márkát”. A „normális pénzt” akkor fogják nyomtatni, amikor konkrét elnevezést választanak neki.

A legnépszerűbb és legkedveltebb valuta itt mindig is a „Deutsche Mark” volt mindenhol. Ezt korlátozás nélkül fogadták az egész Balkánon. Ha az embernek meg van a Deutsche Mark, akkor biztonságban érezheti magát: erre lakást vehet, gyógykezeltetheti magát, üdülhet az Adrián.A bankárok remélték, hogy a bosnyák és a német márka árfolyama egyforma lesz. Az átmeneteti valuta egy évig maradhatna forgalomban. De a kísérletezők minden igyekezete ellenére nem sikerült kiszorítani a német márkát. A lakosság sokáig nem bízott az új bankjegyekben, bár Clinton és bankárai ragaszkodtak ahhoz, hogy a bosnyák márka legyen az egyetlen fizetési eszköz az egész országban. Az emberek nem szerették azt.

A Polikitasarajevoi humorlap egy új „bankjegy” bevezetését javasolta: 100 bosnyák márkát, 100 Alievkát, a legkonvertibilis valutát. Külsőleg az hasonlított az eredeti 100 német márkára, de a női portré helyett a muzulmán Alija Izetbegovićot ábrázolták. A szarajevói újságírókkal történt botrány után Izetbegović úgy tett, mintha nagyon érti és tiszteletben tartja a humort. De nem tudta leplezni a nemtetszését. Próbált viccelni, amikor interjút adott a Szarajevói TV-nek. De mindenki, aki ismerte ezt a politikust, tudta, hogy alkalomadtán válaszcsapást mér a „szarajevói humoristák” ellen.

Boszniában folyamatosan kísérleteztek: három részre osztották meg az egykori egységes államot, de ezek nem tudtak és nem is akartak közös nyelvet találni egymással. Azokban a napokban állandóan csak arról beszéltek, hogy egy közös elnökségre van szükség, amely három emberből állna: egy muszlimből, egy szerbből és egy horvátból. Aztán választásokra kerülne sor, létre lehetne hozni több parlamentet, majd pedig dönthettek volna, hogyan vezessék a háztartást. Azok a politikusok, akik megkezdték a véres rombolást, akik módszeresen kiirtották a korábbi szomszédjaikat és barátjaikat, úgy vélték, hogy mindenki köteles segíteni nekik újjáépíteni azt, amit ők saját kezükkel semmisítettek, robbantottak, elégettek.

  •  
    és megosztani