26 március 2014, 20:39

„Befonták életét vad kényszerképzetek” - Zsidók, magyarok, fasiszták, kommunisták - 5.

„Befonták életét vad kényszerképzetek” - Zsidók, magyarok, fasiszták, kommunisták - 5.

Zsidót segítő nyilas politikus és az egykori nyilast segítő zsidó kommunista. Hogyan válhatott a Horthy- és a Szálasi-rendszer prominens kultúrpolitikusából a Kádár-korszak kiemelkedő színházi- és filmszínésze? Az ötrészes sorozat utolsó része is – az előzőekhez hasonlóan – egy nem mindennapi történetet dolgoz fel a velünk élő történelemből.

Appel Henrik, a Színművészeti Akadémia fiatal növendéke kilépett az intézmény ajtaján. Az úttest közepén a 2-es villamos éppen az Astoria felé haladt csörömpölve. Appel fázósan húzta össze magán a ruhát. Az az 1936-os októberi este hűvös volt, és ezen a szél és a szemerkélő eső sem javított. Ilyenkor néha elgondolkodott azon, hogy jól döntött-e, amikor a munkája mellett színészetre adta a fejét.

Azt persze mindig is tudta, hogy nem marad egész életében kőműves. Igyekezett olvasni, művelődni, megérteni a világ dolgait. Alig egy évvel korábban lépett be kommunista pártba, azelőtt pedig egy cionista ifjúsági mozgalomba. Most meg a színművészeti... Nem rossz teljesítmény egy 19 éves, árvaházban nevelkedett fiútól. Biztos volt benne, hogy a kommunizmusé a jövő. Ez nem is lehetett másként. De addig is meg kellett élnie valamiből, ebben pedig a színészet sokkal közelebb ált az ambícióihoz, mint az építőipar.

– Jó estét fiam! – köszönt rá valaki hirtelen a gondolataiba merült Appelre. Kiss Ferenc volt az, a népszerű színész, egyúttal a tanára.

– Jó estét, tanár úr! Elnézését kérem, nem vettem észre... – válaszolta Appel szabadkozva.

– Ugyan fiacskám, ne mentegetőzz! Mi, színészek, hajlamosak vagyunk álmodozni.

Mi, színészek... Ez a többes szám jólesett a fiúnak, bár tudat alatt azért sejtette, hogy a színészóriás elsősorban saját magára gondolt.

– Hol hagytad a kabátodat? – érdeklődött Kiss. – Könnyelműség ilyen időben ebben a vékony ruhában járnod.

– Tanár úr, nekem nincs kabátom – válaszolta elkedvetlenedve a fiú. Nem vágyott arra, hogy kifejtse: a kőművessegédi béréből nem telik rá. De a tanára nem is faggatta.

– Nézd, az ilyesmi nem játék! Még meghűlsz nekem és nem fogsz tudni levizsgázni. Itt van a kabátom, fogd, viseld egészséggel! – Azzal Kiss levette és átadta növendékének az említett ruhadarabot.

– De tanár úr, ezt nem fogadhatom el... hiszen magának is... – szabódott Appel, de a tanára leintette.

– Nem tűrök ellentmondást. Amúgy pedig itt vár rám a taxi, nekem nem lesz szükségem a kabátra. További jó estét, fiacskám!

Ahogy a távolodó tanára után bámult, a fiúban kavarogtak a gondolatok. Tudta, hogy Kiss jómódú. Olyasvalaki, akit az ideológialiag képzett elvtársak talán burzsujnak neveznének. A kapitalista kizsákmányolók kiszolgálója. Hiszen ez a kabát is – Appel úgy becsülte, hogy az egész havi béréből is nehezen telne ki egy ilyen. Viszont mégis csak úgy odaadta neki. Persze a tanára mindig korrekt volt vele. Eszébe jutott a tanács, amelyet pár héttel korábban kapott tőle: „Fiacskám, ilyen névvel, mint az Appel, nem lehet cicáznod. Ha színész akarsz lenni, keress másik nevet!” Azóta elég sokat gondolkodott ezen. Azt mondják, hogy az elvtársak közül is többen választanak maguknak valamilyen mozgalmi nevet, ahogyan Lenin is tette. A nagy Sztalin elvtárs neve állítólag azt jelenti: acél. Acél... Ízlelgette magában egy kicsit ezt a szót, miközben belebújt az új kabátjába.

...

A fenti jelenet természetesen a képzelet szüleménye. A szereplők – Kiss Ferenc és Aczél György – azonban valódiak, mint ahogy a kabát ajándékozása is valóban megtörtént. Aczél Györgyről nyilván sokat tudunk, Kissről azonban manapság sokkal kevesebbet. Pedig nem túlzás azt mondani, hogy az életútja rendkívüli volt.

Kiss Ferenc 1893. április 15-én látja meg a napvilágot Székesfehérvárott, református családban, egy tízgyerekes fodrász fiaként. Már gyerekkorában elhatározza, hogy nagy színész lesz. Sportol, leérettségizik, elvégzi a Színművészeti Akadémiát, szolgál az első világháborúban, és a leszerelés után végre a világot jelentő deszkákra léphet. A tehetsége, a megjelenése és az orgánuma egyre jobb szerepekhez és egyre nagyobb népszerűséghez juttatja. 1919-től már Budapesten játszik, a Nemzeti Színház tagjaként. Ebben az évben veszi el az első feleségét is, a zsidó származású Duschnitz Piroskát.

Nem hagyatkozik csupán a tehetségére, hanem tudatosan alakítja is az imázsát: van olyan szerep, amelyet azért utasít vissza, mert a darab szerint csúfolódnak az általa megformált szereplőn. Hangja, színészi játéka és saját választásai egy jól körülhatárolható pályára terelik: Macbeth, Othello, III. Richárd, Bánk, Ádám és Lucifer – bármely színésznek díszére válna. Nem mindig jön ki viszont a Nemzeti vezetésével, így 1927-ben átszerződik a Magyar Színházhoz, miközben a népszerűsége tovább emelkedik.

A magánéletében már nem ilyen sima minden. Kiss nemcsak a nézők, de általában a nők körében is népszerű, ami hozzájárul a váláshoz is 1930-ban. Ebben az évben csődbe megy a Magyar Színház is, a Nemzetibe pedig nem akarja visszavenni az igazgató. Ekkor nyúl a hóna alá az egyik barátja, az akkori honvédelmi miniszter – a későbbi miniszterelnök – Gömbös Gyula, és Kiss Ferenc visszakerül a Nemzeti Színházba. Hogy Gömbös pontosan miért segít, az nem teljesen világos. Talán valóban csak barátságból, talán politikailag hasznosnak gondolja ezt a lépést. Esetleg antiszemita indíttatásból akar keresztbe tenni a Nemzeti igazgatójának, a zsidó származású Hevesi Sándornak. Vagy mindegyik. Vagy egyik sem.

A lényeg, hogy Kiss visszakerül a Nemzeti Színházba, és ideológiára való tekintet nélkül aratja tovább a sikereit. A Nyugat hasábjain például 1931-ben – a szintén zsidó származású – Kárpáti Aurél áradozik róla: "Macbeth után Richárd... A nagytehetségû mûvésznek ez a kettõs kiugrása volt az idei évad legnevezetesebb színházi eseménye... Általában, hatalmas megjelenítõ erõvel, a mûvészi meggyõzés egyéni eszközeivel és nemes mértéktartásával, közvetlenül, természetesen és mégis stilizáltan rajzolta ki a véreskezû szörnyeteg szertelen alakját... Richárd-alakítása imponáló színészi teljesítmény volt. Remeklése az emberábrázolás legelõkelõbb mûvészetének. S diadalmas beérkezése, teljes kibontakozása egy nagy mûvésznek." Schöpflin Aladár 1932-ben írja ugyanott: "A feladat végrehajtása teljesen sikerült, a Peer Gynt Kiss Ferenc eddigi pályájának legérettebb eredménye" stb.

1931-ben újabb feladatot bíznak rá: az első hazai hangos filmhíradó előtt ő mondja a beköszöntőt. Azt gondolhatnánk, hogy ezzel Kiss a pályája csúcsára érkezett, de a 38 éves színészre még sok kihívás vár.

1932 végén másodszor is megházasodik (felesége ezúttal egy erdélyi gyökerű kisnemesi család sarja), 1933-tól pedig tanít a Színművészeti Akadémián. Tanítványa például az 1934-ben végző Várkonyi Zoltán, későbbi filmrendező és színházigazgató. Vagy éppen Appel Henrik, a későbbi Aczél György, aki az 1936-os őszi félévet végzi ott. Bár egyesek szerint Gömbös Gyula tolja előre Kisst, a politikus 1932-től 1936-os haláláig tartó miniszterelnöksége idején semmi olyasmi nem történik Kiss Ferenccel, amit ne indokolhatna a színész kétségtelenül kiemelkedő tehetsége is: továbbra is hozza a jobbnál jobb alakításokat a Nemzetiben, 1935-ben pedig megkapja a Corvin-koszorút. (Ez az 1930-ban alapított kitüntetés tulajdonképpen a Kossuth-díj elődje volt, de egyszerre legfeljebb 60 élő viselője lehetett. 1935-ben kapja meg többek között Molnár Ferenc író is.)

A következő emlékezetes év 1937. Ekkor nevezik ki a Színművészeti Akadémia élére, illetve ekkor válik a 100 éves Nemzeti Színház örökös tagjává. Ez már tényleg a pályafutása csúcspontja, azonban a tehetséges, ismert és elismert színészt veszélyes vizekre sodorják az ambíciói és a lelkesen magáévá tett nemzeti pátosz.

1938-ban törvény rendeli el a Színművészeti Kamara (és egyéb kamarák) felállítását. Ezek után csak kamarai tagok dolgozhatnak vagy léphetnek fel színházban. Egyúttal pár százalékban maximalizálják a zsidó kamarai tagok arányát. Logikus választás, hogy az intézmény élére Kiss Ferencet nevezik ki. Ezzel viszont Kiss egy zsákutcába futó politika eszközévé válik, bár ennek a zsákutcának akkor még nem sok jele van – legalábbis a többség számára még nem egyértelműek a jelek.

1940 márciusától Kiss Ferencet kinevezik a filmügyek miniszteri biztosának. Hamarosan kiderül, hogy a zsidó származású színészek számának csökkentésén kívül egyetlen más valós célja sincs a Kamarának, minden más csak porhintés. A működése nem illeszkedik a többi állami szervhez, a színjátszás fellendítésére irányuló tervek megvalósítására alkalmatlan a szervezet. 1941 őszén Kisst feljelentik Hóman Bálint miniszternél, azzal a váddal, hogy kormányzati pozíciója dacára a nyilasokkal (vagyis a parlamenti ellenzék egyik pártjával) szimpatizál. A miniszter ezért lemondatja Kisst, de végül csak 1942 májusában szerez érvényt ennek a lemondatásnak.

A vezetői funkciók (Kamara, Akadémia, miniszteri biztosság) mellett Kiss nem hagy fel az aktív színjátszással sem. Szegeden és Miskolcon is vendégszerepel, több darabban együtt játszik a kezdő színésszel, Bessenyei Ferenccel, és nem jelentéktelen szerepe van abban, hogy a 25 éves Bessenyei 1944 augusztusában a front helyett a Nemzetihez kerül. (Maga Kiss Ferenc 26 évesen került a Nemzetihez.) A Színművészeti elnökeként ő felvételizteti Krampner Ferencet is, és ő javasolja neki, hogy inkább Kállai Ferencként lépjen a színészi pályára. Azonban nem mindenkivel ilyen jóindulatú. A színjátszás szinte teljhatalmú uraként sokan diktatórikusnak, túlbuzgónak és gyenge jellemnek tartják. 1944 áprilisában fél évre eltiltatja például a színházi és filmes szerepléstől Jávor Pált, de Karády Katalin internálását és más színészek ellehetetlenítését is az ő számlájára írják az érintettek, ha nem is mindig megalapozottan.

Elérkezik azután a lejtőn az a pont, ahol már túl gyorsan halad ahhoz, hogy lefékezzen. Az 1944. október 15-i nyilas puccs után teljes mellszélességgel áll ki Szálasi mellett, kellemes, barátságos embernek tartja. (Bessenyei, Kállai, Szálasi – mintha Kiss Ferenc a Ferenceket favorizálta volna...) Szálasi rögtön ki is nevezi a Nemzeti Színház élére (okt. 19.) és a színészeti ügyek kormánybiztosának (okt. 28.). Kiss maximálisan exponálja magát Szálasi oldalán. Színészileg hasonlóképpen mint Páger Antal vagy Szeleczky Zita, megfejelve azzal, hogy – velük ellentétben – politikai pozíciót is vállal. Valamikor ebben az évben születik az 51 éves Kiss első gyereke is – de nem a második feleségétől, hanem Fülöp Kató színésznőtől. Közben zajlik a nyilasterror, a Nemzeti Színház pedig vígjátékokat játszik. A front viszont két hónap alatt már Budapestnél van, a nyilas kormány – és Kiss Ferenc is – pedig Nyugat-Magyarországon. Viszi a párját és a gyerekét is. Onnan Németországba mennek tovább, ahol amerikai fogságba esnek. (Fülöp Kató és a kislánya végleg emigrációban maradnak.) A háború után többekkel együtt Kiss Ferencet is kiadják az új magyar kormánynak.

Kissnek természetesen bíróság előtt kell felelnie a nyilas kormányban betöltött szerepéért. A per 1945. november 26-27-én zajlik, az ügyészi szerepet egy színésztársára, Nagy Adorjánra bízzák, akinek állítólag a Nemzeti Színház vezetését ígérik cserébe.

A távirati iroda így tudósít a perről: „Az első két világháborús főbűnös, Bárdossy és Imrédy perében a népbírák meghozták az ítéletet, harmadiknak ma Kiss Ferenc került sorra. Már a korareggeli órákban ember-ember hátán tolongott a Zeneakadémia körül, hogy fültanúja legyen annak, amikor számonkérik Kiss Ferenc bűneit. Feltűnően sok író, művész, színész ül a padsorokban. A korai idő ellenére egyre hömpölyög a tömeg. Megállapítható, hogy lényegesen nagyobb az érdeklődés, mint az előző két háborús főbűnösök tárgyalásánál... Tapolczay Gyula a Nemzeti Színház tagja... előadja, hogy Kiss Ferencet még abból az időből ismeri, amikor zsidóbarát és liberális volt. Kiss Ferencet nagy színésznek tartja, de – utolsó embernek... Abonyi Géza a színészek szabadszervezetének elnöke előadta, hogy Kiss Ferencet már akadémiai növendék korában is féktelen hiuság fűtötte. Amikor a németek megszállták Magyarországot Kiss Ferenc örömének adott kifejezést, majd a nyilasok hatalomra jutásakor >>Kitartás, éljen Szálasi<< kiáltással üdvözölte ismerőseit.”

Az ügyész halált kér rá, és bár számos vádat nem tudnak bizonyítani (különösen azt, hogy bárkinek az élete miatta került volna veszélybe), az ítélet végül így is nyolc év börtön, amit maradéktalanul le is ül. A Nemzeti élén pedig nem Nagy Adorján, hanem Major Tamás váltja.

1953-as szabadulása után Kiss Ferenc alkalmi munkákból él. Az időközben másodszor is elvált Kiss egy ideig „otthon” – vagyis a székesfehérvári vágóhídon – dolgozik, de alkalmazzák földmérőként és éjjeliőrként is. Harmadszor is megházasodik, és 1955-ben másodszorra is apává válik. Ez azért nem gyakori 62 évesen, bár kétségtelenül ma is előfordul.

Az újabb fordulatot az 1956-os változások hozzák el számára. Augusztusban csábítják haza Páger Antalt az emigrációból, és ebben az évben engedik vissza Kiss Ferencet is a színpadra. Új fejezet nyílik ezzel egy rég lezártnak hitt szakmai életpályában: 1956–1959 között a győri Kisfaludy Színház tagja, 1959–től 1964-ig a Szegedi Nemzeti Színházé ('61-től már nyugdíjasan). Számos egyéb helyen is fellép.Úgy tűnik, hogy a nyilas „botlást” végleg elfelejtették Kissnek. Olyannyira, hogy sorra kapja a filmszerepeket is. Nem főszerepeket, de mégiscsak filmszerepeket, és a neve általában elég prominens helyen szerepel a stáblistán. A Bogáncs (1958) sintérje, a Légy jó mindhalálig (1960) vak Pósalakyja (fsz: Bessenyei Ferenc), a Csutak és a szürke ló (1961) fuvarosa... Ez utóbbi filmet egykori tanítványa, Várkonyi Zoltán rendezi, és szerepel benne a Kiss által felvételiztetett Kállai Ferenc is.

1964-ben megkapja A Magyar Népköztársaság Érdemes Művésze díjat (többek között Rátonyi Róbert, Szervátiusz Jenő és Barcsay Jenő társaságában). Ugyanebben az évben bontják le a Blahán a Nemzeti Színházat. Vajon mire gondolhat ekkor az intézmény egykori igazgatója, a valamikori nyilas kormánybiztos, a Népköztársaság érdemes művésze?

Iszony. Ez volt a címe annak az 1965-ös filmnek, amelyben már jelentősebb szerepet kap Kállai Ferenc oldalán.

1971 körül megírja az emlékiratait Mindenért fizetni kell címmel, mely egyelőre kiadatlan. Utolsó filmszerepe egy szöveg nélküli epizódszerep a Régi idők focijában (1973), ahol Róbert bácsit, a zsidó származású kalandort alakítja. Valamilyen szinten a sors iróniája, hogy a zsidó feleségtől elinduló és a nyilasok kiszolgálásáig jutó Kiss Ferenc, életének utolsó szerepében (80 évesen) egy zsidó szereplőt alakít. Addig ez talán soha nem történt meg vele a pályafutása során. Még megéri unokája születését. 1978 augusztus 13-án hal meg, 85 éves korában. Kisebbik lánya Magyarországon él, ma is aktívan dolgozik, nagyobbik lánya emigrációban hunyt el.

A történtek alapján felmerül az a logikus kérdés, hogy hogyan engedhetett az akkori hatalom egy elítélt háborús bűnöst – tulajdonképpen egy valamikori nyilas politikust – ismét a színpadra. Bessenyei Ferenc visszaemlékezései szerint maga Nagy Adorján (!) írt a pártvezetésnek 1954-ben, kérve Kiss rehabilitálását. Erre volt is hajlandóság, de végül 1954 helyett valamiért csak 1956-ban léphetett fel újból. Ez azonban csak részlegesen magyarázza az idős színész ismételten felfelé ívelő pályáját és kitüntetését. Természetesen a színészi tehetsége is része a teljes képnek. A hatvanas években ugyanolyan élmény volt Kiss Ferencet látni a színpadon, mint 20 évvel korábban. Mégis, ez sem magyaráz meg mindent. Tudjuk, hogy a hatalom annak bocsátott meg, akinek meg akart bocsátani, és ebben nem sok szerepe volt az illető szakmai alkalmasságának.

Nyilván része a teljes képnek az is, hogy több egykori tanítványa és pártfogoltja befutott színész, színházigazgató vagy rendező lett. Azonban az összes valamikori tanítványa közül a legfontosabb szerep minden bizonnyal Aczél Györgynek jutott. A kultúra mindenható ura már 1957-1967 között miniszterhelyettesi pozícióban (majd pedig MSZMP KB-tagként) ellenőrizte a kulturális élet folyását. Egyértelmű, hogy az Érdemes Művész díj 1964-es odaítélése mögött is Aczél állt, aki a Kádár Jánossal ápolt barátsága okán a névleges hivatali beosztásánál jóval jelentősebb súllyal volt jelen a kultúrpolitikában.

Bármilyen furcsa is, hogy az egykori nyilas kultúrpolitikust a zsidó származású kommunista támogatta, egyszerűen még sincs más magyarázat: a hatvanas években, Aczél György tilt-tűr-támogat rendszerében, senki nem kaphatott művészeti díjat az ő jóváhagyása nélkül.

...

– Margitka, vegye elő legyen szíves az érdemesművész-jelöltek névsorát. Írja hozzá Kiss Ferencet is... Igen, a színészt.... Aztán küldje fel a névsort az irodámba. Köszönöm.

A művelődésügyi miniszter első helyettese letette a telefonkagylót. Hátradőlt a foteljében és elővett egy cigarettát. Megeresztett egy halvány mosolyt a bajsza alatt. Maga sem tudta, hogy miért, de Radnóti sorai jutottak eszébe: „Kabátom belső balzsebében, éppen szívem fölött a tiszta toll.”

  •  
    és megosztani