21 március 2014, 12:42

1914 – 2014. Párhuzamok

1914 – 2014. Párhuzamok

Az idén száz esztendeje, hogy megkezdődött az I. világháború. Számos szakértő lát hasonlóságot az akkori és a mai helyzet között, és nemcsak a gazdaságban, de a politikában is.

Évtizedeken át érlelődött az I. világháború. Az 1878-as berlini kongresszuson gyakorlatilag szétesett a három (az orosz, a német, az osztrák-magyar) uralkodó szövetsége. A 19. század 90-es éveire a világot felosztották egymás között a régi európai hatalmak: Anglia, Franciaország, Portugália, Hollandia, Belgium. Más nagyhatalmak, így Oroszország el volt foglalva a keleti területek meghódításával, az amerikaiak a vadnyugattal. A dolgokból Németország kimaradt, és az ilyen helyzettel elégedetlen németek egyre többször említették az világ újrafelosztásának szükségességét, ami aztán el is vezetett a háborúhoz.

Az I. világháborúban elszenvedett vereség után Oroszország aktívabbá tette külpolitikáját Európában. Nagy-Britannia hegemóniára törekedett, be akarván tölteni a nemzetközi döntőbíró szerepét.

Napjainkban az Egyesült Államok vállalta magára ezt a szerepet. Németország pedig, bármennyire is igazi európai kolosszus, nem rendelkezik elég önállósággal a politikában. Akárcsak egy évszázaddal korábban nincs meg a pontos helye a „sakktáblán”. De vajon meddig képes az Egyesült Államok saját befolyása alatt tartani Németországot? Hiszen nem Lengyelországról, Romániáról vagy Albániáról van szó.

A XXI. században újabb játékosok jelentek meg a nemzetközi porondon, ilyen a BRICS, közte Oroszország, Moszkva 2000 után visszatért a nemzetközi porondra, meghirdetve egy új világrend kialakítását. Szíria példáján igazolta, hogy a biztonságot nem lehet Oroszország nélkül megoldani. Ugyanakkor Oroszországnak az a gondolata, hogy az Atlanti-óceántól a Csendes-óceánig hozzanak létre egy egységes és humanitárius térséget, nem tetszik mindenkinek. A Föderáció Tanácsához fordulva Vlagyimir Putyin rámutatott:

Továbbra is folytatódik Oroszország visszafogásának politikája, bennünket folytonosan sarokba akarnak szorítani.

A 21. században nem lett a múlté a fegyverkezési hajsza. Létezik a szerződés a hadászati támadó fegyverek csökkentéséről. De egyre több a kérdés, miként is tartják be ezt a szerződést.

Ami a gazdaságot illeti, 1907-ben, tehát az I. világháború előtt pénzügyi válság ütött ki az Egyesült Államokban. A bankpánik New Yorkban kezdődött. Az ország recesszióba került, majd a válság átterjedt Angliára, Franciaországra, Olaszországra és más államokra is. Az a válság, amit most él át a világ, ugyancsak az Egyesült Államokban kezdődött 2007-ben. Már hét éve tart, senki nem tudja értékelni, mennyire mély, és azt sem, mikor lesz vége.

Nehéz megmondani, mennyire lehetne a száz évvel ezelőtti és a mostani események között párhuzamot vonni. Az biztos, hogy a múlt században a területi vitákkal nehezített nemzetközi válságok a katonai és politikai szövetségek erősödéséhez, fokozott háborús készülődéshez vezettek. A nemzetközi porondon, most hasonló a helyzet. A marxizmus klasszikusai pedig azt állították, hogy a történelem, a fejlődés spirálisan halad. 

  •  
    és megosztani