19 március 2014, 17:20

A krími tanulság

A krími tanulság

A Krímben megtörtént a népszavazás. A szavazópolgárok 95% amellett szavazott, hogy a Krím csatlakozzék Oroszországhoz. Meglepőnek tartom-e az eredményt? Egyáltalán nem.

Pontosan egy héttel ezelőtt tértem vissza Szimferopolból és tudom, hogy milyen hangulat uralkodik ott az utcán és mit óhajt a félsziget lakossága. Igaz, az utcai járókelők körében nem végeztem reprezentatív szelektálást, de alig találtam olyan személyt, aki azt mondta volna, hogy nem megy el szavazni. A lakosok túlnyomó többsége az Oroszországhoz való csatlakozást kívánta. Jó lenne megérteni, hogy miért.

Először is, a függetlenség évei során Ukrajna tulajdonképpen nem tett semmit, hogy honpolgárai élete jobb legyen. Vonatkozik ez a krímiekre is. Megjegyzendő, hogy Ukrajna máig nem érte el a jólétnek azt a színvonalát, amely az Ukrán SzSzK idején volt. Ehhez jön még a horribilis méretű korrupció, amellyel az átlagember mindenütt szembesült, és ugyanolyan horribilis méretű nagyzás, amely minden szinten jellemző a hatóságokra. Az emberek megunták ezt. Azonkívül Kijev lépésről-lépésre, a félsziget hatóságaival való konzultációk nélkül elvette a Krímtől az önállóságnak még a látszatát is. Végeredményben még az „autonómia” szó is egyfajta rossz viccként hangzott már.

A krími parlament egyik tagjának szavai szerint minden egyes – az államszervezet keretében elméletileg autonóm – krími hivatal felett volt egypár központi szerv, amely ellenőrizte és lényegében irányította a krími önkormányzati szerveket. Az ukrán kormány azt hitte, hogy a krímiek ezt nem fogják észrevenni?

A félsziget lakosainak minden alapja megvolt a félelemre. Vegyük, például, a nemzeti kisebbségi nyelvekről szóló törvénytervezetet. A lengyel médiák sajnálatos módon egy szóval sem említik a vele kapcsolatban az ukrán parlamentben folyt vitákat. A viták során elhangzott érvek a gyűlöletre és a nyíltan kifejtett russzofóbiára épültek, ami nyilván érinthette az emberek érzelmeit.

És még egy dolog. A lengyel médiák kifigurázzák az oroszok ukrán nacionalizmustól való félelmét és azt állítják, hogy ez „orosz propaganda”. De ez nem propaganda. A Hrescsatikon és a Majdanon most, amikor már többé-kevésbé lecsendesült minden, még mindig sátrak állnak az Ukrán Felkelő Hadsereg (UPA) zászlóival, plakátjaival és jelvényeivel. Nem marginálisokról van szó. Ez valós erő. A kormányban legalább három felelős személy azzal a Szabadság (Szvoboda) párttal áll kapcsolatban, amelyik a szélsőséges nacionalizmusnak köszönheti megjelenését. Vajon valóban nincs ok az aggodalomra?

A Krímben az oroszok joggal örülhetnek a népszavazás eredményének. De tudni kell, hogy azoknak, akik az Oroszországhoz csatlakozás ellen szavaztak, ill. bojkottálták a referendumot, szintén joguk volt ehhez. A népszavazás értékét jelentős mértékben az határozza majd meg, hogy a krími hatóságok és a lakosság milyen magatartást tanúsítanak a vesztesek iránt. A legjobb mód meggyőzni őket arról, hogy tévedtek, olyan létfeltételeket biztosítani számukra és olyan lehetőséget biztosítani véleményük kinyilvánítására, amilyennel nem rendelkeztek az utóbbi években.

A krími népszavazással kapcsolatban a lengyel médiákat eluralt kétarcúság burjánzása idegesítő. Egyrészt, az újságírók hangsúlyozzák, hogy a krími tatárok állítólag bojkottálják a népszavazást, másrészt csodálkozásuknak adnak hangot azzal kapcsolatban, hogy milyen magas volt a szavazóurnák elé járult személyek aránya és ezeknek mennyire nagy részaránya kívánja az Oroszországhoz való csatlakozást. De mi másra lehetett számítani, amikor a krími lakosság zömét oroszok alkotják?! Egyfelől, a médiák feltételezik, hogy a népszavazás eredménye nem érdemel hitelt, másrészt panaszkodnak a nemzetközi megfigyelők hiányára, mivel azok nem voltak hajlandók a Krímbe utazni. Az a tény, hogy ott az Oroszország által felkért nemzetközi megfigyelők vannak jelen, a lengyel újságírókat nem érdekli.

Idegesítő tényező a Krímről és általában Ukrajnáról folyó diskurzus egyoldalúsága. A lengyel médiákban a leplezetlen katonai retorika uralkodik és olyan szakértők nyilvánítanak véleményt, akiknek kompetenciája a zárót közelíti meg. Azokat pedig, akik a helyzet objektív módon próbálja felmérni és azt mondja, hogy Oroszország joga van megvédeni saját érdekeit, semmibe veszik, ill. a Kreml ügynökeinek nyilvánítják. Senki sem kívánja megérteni, hogy a helyzet objektív értékelése a különböző nézetek egybevetését jelenti.

Maciej Wiśniowski

lengyel közíró, Krím–Varsó

 

A szerző véleménye nem feltétlenül egyezik a szerkesztőség véleményével

  •  
    és megosztani