18 március 2014, 11:12

Történelmi tanulságok: „Krím sziget”

Történelmi tanulságok: „Krím sziget”

Nem titok, hogy az irodalom az esztétikai funkciók mellett ismeretterjesztést is végez. Ez az erőforrás mindig attól függ, van-e óhajunk levonni a tanulságot.

Aktuális gondolatokat olvashatunk Vaszilij Akszjonov Krím sziget című regényében, amelyet még 1979-ben írt, de hazájában csak 1990-ben jelent meg. Évtizedek múltán a regény újszerűen olvasható.

A Krím sziget szociálpolitikai sci-fi, egyfajta antiutópia. A regénybeli Krím szigetet, amelyet szoros választ el a szárazföldtől, az 1920-as polgárháború idején nem szerzett meg a Vörös Hadsereg, területén virágzó, demokratikus orosz állam jött létre. A Krím fővárosa, Szimferopol, a regényben korszerű nagyváros, nagyszerű infrastruktúrával, igazi alkotó műhely az urbanista építészek számára. Komfort és stílus, mondhatnánk. Minden szép, de egyszer a krími lakosok körében elterjed az a gondolat, hogy egyesülni kell a Szovjetunióval. Ezt az eszmét a Közös Sors Szövetsége nevű párt terjeszti.

A párt vezére, Andrej Lucsnyikov, befolyásos politikus, a Russzkij Kurier nevű lap szerkesztője, gyakran jár Moszkvában, ahol barátai vannak és szeretője. Utazik Oroszországban, találkozik egyszerű emberekkel, akik bámulattal töltik el. Amikor Lucsnyikov visszatér a szigetre, úgy dönt, hogy bármi módon,de meg kell valósítani a sziget beleolvadását a történelmi hazába. A szovjet kormány a Közös Sors Szövetsége párt kérésének eleget tesz, és katonai akciót kezd a Krímnek a Szovjetunióhoz való csatolásához. A szigeten katasztrófa: pusztulnak az emberek, felbomlik az egykor oly nagyszerűen kialakított életmenet. Lucsnyikov látja, hová vezetett esztelen gondolata. Ime röviden a mű cselekménye.

A Krím sziget c. regényben igen érdekes magáról a politikáról való elképzelés. Akszjonov a főhős példáján bemutatja, hogyan juttatja el egy egész államot a bukáshoz egy nem is buta, hanem nagyon is művelt és rokonszenves ember, akinek nagyzási eszméi vannak. Amikor nem az egész nép, hanem csak az ellenzéki oldal véleményét veszik figyelembe. Amikor az emberek készek lerombolni saját világukat, politikai és gazdasági szabadságukat, és szembeszállni a józan értelemmel. Hasonló helyzetet figyelhetünk meg az „új” Ukrajnában is. Akszjonovnak sikerült bemutatnia, hogy az áldemokratikus eszmék és a politikai szenvedélyek miként vezetnek az egyéniség és az ország elárulásához.

Persze, nem lehet közvetlen párhuzamot vonni. A Krím példáján Akszjonov Oroszországot a kommunista befolyás nélkül írta le. A reális Krím szerencsésen elkerülte a regénybeli sorsát, és más utat választott a referendumon keresztül.

  •  
    és megosztani