17 március 2014, 21:00

Légideszánt csapatok hadgyakorlata: nemzetközi jelentőségű készenlét

Légideszánt csapatok hadgyakorlata: nemzetközi jelentőségű készenlét

Oroszország Honvédelmi Minisztériuma légideszánt csapatok (LDCs) hadgyakorlatát rendezi meg Belgorodtól az Északi-sarkig terjedő területen.

A manőverek kulcsfonotosságú momentuma a 98. Ivanovoi Deszánthadosztály 3500 ejtőernyősének ledobása különböző gyakorlóterekre, köztük a Temp északi-sarki bázisra is, amelynek helyreállítását tavaly kezdték.

Szinte minden magára valamit is adó országnak vannak a gyorsan reagáló csapatai. Oroszországban erre a célra egy külön fegyvernemet hoztak létre – a légideszánt-csapatot. Eredetileg a légideszántot – ugyanúgy, mint az egész hadsereget is – teljesen másféle háborúhoz készítették. Rendeltetésük az volt, hogy elpusztítsák a kommunikációkat, és az ellenség hátországában levő kulcsfontosságú objektumokat foglalják el. Annak ellenére, hogy a "nagy háború" valószínűsége jelentősen csökkent, a LDCs továbbra is az orosz katonai gépezet egyik legfontosabb eleme. Ma ezek a csapatok képezik a mobil, gyorsan reagáló erők alapját. Olyan helyzetekre hozták létre, amikor azonnali választ kell adni.

Miért tartják most ezt a nagyszabású hadgyakorlatot, és milyen köze van ehhez az Északi-sarknak?

Történelmileg úgy alakult, hogy a hadgyakorlatoknak fő célja a csapatok ellenőrzése és harckészültségének megfelelő szintén tartása, de van egy másik nem kevésbé fontos feladat: demonstrálni, hogy szükség esetén kész azonnali cselekvésre. Hazánk történetében hasonló célokkal rendszeresen végeztek hadgyakorlatokat a hidegháború alatt és korábban, többek között a forradalom előtt is. Nagy katonai kontingensek demonstratív jellegű felvonultatása és bevetésének gyakorlása mindig egyértelmű jeladás volt.

Viszonylag nagy kontingens átdobása sarkkörön túlra azt mutatja, hogy Oroszország nemcsak a délnyugati határán kész visszaverni a veszélyt, hanem távoli régiókban is, ha előfordul ilyesmi. Oroszország reagálása az ukrán eseményekre, amelyet sokan túlzottnak tartanak, a valóságban sokkal hatékonyabban biztosítja a békét, mint enyhébb reagálási módszerek.

Az, ami ma történik, teljesen felborítja az elmúlt évtizedekben kialakult „várható reakciók” rendszerét, amikor csak egy félnek volt joga aktív játékra katonai erő alkalmazásával. A többiek különbözőképpen reagálva a lépésekre, csak a változások sebességére hathattak, de nem fejlődésük irányára. A Krím-félszigeti eseményekkel kapcsolatos felháborodás meglehetősen naiv: nehéz lenne elvárni, hogy Oroszország az események szabad áramlását engedi, és csak szokásos felháborodását fejezi ki diplomáciai csatornákon, meg néhány gazdasági eszközt alkalmaz. Ehhez Ukrajna túl fontos számára.

  •  
    és megosztani