30 december 2013, 13:33

Cseh politikai thriller 2013, ahogy Moszkvából látni

Cseh politikai thriller 2013, ahogy Moszkvából látni

Az egész 2013. esztendő folyamán az oroszok meglepetéssel figyelhették a cseh politikában kibontakozó vígjáték-thrillert. Januárban az elnökválasztást Milos Zeman nyerte meg. Úgy tűnt, hogy ez a karizmatikus politikai vezér biztosíthatja a nyugodt haladást a cseh állami hajó számára. Az előrejelzések azonban nem váltak be.

Az első botrány már márciusban kirobbant, amikor a szenátorok hazaárulással vádolták meg Václav Klaust. Ennek az általa meghirdetett és többek között a nagyszabású korrupcióért elítélt személyekre is kiterjedő amnesztia szolgáltatott ürügyet. De mi volt az oka? Az örökös euroszkeptikuson bizonyára bosszút álltak amiatt, hogy makacsul nem kívánta integrálni Csehországot a Nagy Európai Családba. Hiszen még azt is megtagadta, hogy felvonják az uniós zászlót az elnöki palota felett!

A cseh politikai élet politikai fokát még magasabbra emelte az új, immár beiktatott Zeman elnök. A győzelem napja alkalmából az orosz nagykövetségen rendezett fogadáson az elnököt lefényképezték, amikor éppen poharat tartott kezében. Aztán az államfő a cseh koronázási jelvények hivatalos bemutatóján tántorogva jelent meg. Ittas elnök? – szörnyedt el a cseh társadalom.

Újabb cseh politikai „bomba” robbant júniusban, az országot sújtott romboló hatású árvíz után. Petr Necas miniszterelnök belső köre, párttársai és kancelláriájának vezetője szorítóba került korrupciós vádak miatt. Végeredményben a kormányfő kénytelen volt lemondani.

Úgy tűnt, hogy mindez valamelyik „banánköztársaságban” történik, nem pedig Európa szívében, ahogy a csehek nevezik országukat. A politikusokból és pártokból kiábrándult csehek a választásokon egy lényegében ismeretlen pártra, a milliárdos Andrej Babis ANO pártjára szavaztak, amely a második helyen végzett. Jelenleg a parlament instabil, egyik politikai erő sem rendelkezik ott abszolút többséggel.

A napokban a cseh médiák Zeman elnök újévi beszédét „boncolgatják”, rámutatva, hogy Václav Havel első beszédétől eltérően Zemanéban egy szót sincs a szabadságról. Azonkívül, mint mindig, sokat írnak Oroszországról. A témák a megszokottak: bíróság, az ellenzék tiltakozása, korrupció, amnesztia, „putyini Oroszország”, az orosz elnök „autoritarizmusa”. Közben valahogy elkallódott az az információ, hogy karácsony előtt az orosz pénzügyminisztérium törlesztette a volt Szovjetunió adósságát a cseh Köztársaság előtt, összesen 3,6 milliárd dollárra, és hogy a cseh cégek a „véres putyini rezsim” piacát támadják” a Favea társaság, például, máris 40 gyógyszeripari üzemet nyitott Oroszországban, az MTS KOVOSVIT MAS cég üzembe helyezte Azovban Oroszország első teljes ciklusú gépgyártó üzemét, a CTU Bohemia pedig versenybe szállt a szibériai gázkitermelésért. Ezek után el kellene gondolkozni azon, hogy valóban hol található a politikai stabilitás területe…

  •  
    és megosztani