12 december 2013, 16:04

Ukrajna–Lengyelország: ablak kilátással egy tébolydára

Ukrajna–Lengyelország: ablak kilátással egy tébolydára

Családi okok miatt úgy alakult, hogy kissé hűvösen viszonyulok Ukrajnához Erőfeszítéseket teszek, hogy objektíven viszonyuljak hozzá, de ez nem megy könnyen. Nem tudom, hogy többet látok-e, mint honfitársaim, de nyílván másképpen látom a dolgokat.

Pénteken Nyugat-Ukrajnából tértem vissza, ahol diákoknak adok elő. Természetesen elbeszélgettünk az országukban észlelt eurocentrista hangulatról is. Vajon miért igyekeznek az EU-ba? – A vízummentesség miatt. Ezt mindenki megmondta. Mit várnak a gazdasági szférában? – Többet akarnak keresni. Bizalmatlansággal fogadták magyarázatomat, hogy az unió nem fogja emelni fizetésüket. És vajon mi az elvárásaik az infrastruktúra szférájában? – Az utak javítása. Nem fogadták el azt az érvemet, hogy saját maguk is megjavíthatnák az utakat. Egyik diákom sem hajlandó az EU-csatlakozást követően többet fizetni bármiért is, többek között a benzinért és a gázért. Egy félóra múlva fogyott a nyugat-ukrajnai fiatalemberek eurocentrizmusa, bár mégsem tűnt el véglegesen – a vízumok miatt.

Kellemetlen meglepetés lett számukra, hogy a németek és a franciák nem kívánják látni Ukrajnát az EU-ban. Még nagyobb meglepetésnek bizonyult, hogy a vízummentesség anélkül is lehetséges, hogy csatlakozniuk kellene az unióhoz: az EU ugyanis felszámolta a vízumkötelezettséget számos olyan országot illetően, amely nem uniós tagország.

Még kevésbé érthető, hogy miként viszonyul Ukrajna EU-csatlakozásához Lengyelország. Hiszen mi a legnagyobb problémánk? – A munkanélküliség. Éppen minap megint növekedett a vonatkozó mutató, elérve a 13,3%-t. Éppen emiatt több millió lengyel honpolgár dolgozik külföldön. Javulni fog-e honfitársaink helyzete az európai munkapiacokon? – Természetesen, nem. Csak rosszabbra fordulhat. Nehezebb lesz munkát találni, a munkabérek pedig csökkennek.

Akkor pedig vajon miért kívánjuk, hogy Ukrajna belépjen az Európai Unióba? – Hogy kiszakítsuk „Oroszország karmai közül”. De vajon minek, hiszen ez nem a mi érdekünk? – Csak azért is, Oroszország bosszantására!

Képtelen vagyok felfogni azt, amit a lengyel politikusok mondanak. Hallom, hogy Ukrajna uniós csatlakozása segíteni fog a demokrácia meghonosításában ebben az országban. Azzal, hogy felajánlottuk Ukrajnának a csatlakozási egyezmény aláírását, máris demokratikus országnak ismertük el. Vajon ez a demokrácia emigrált volna valamerre?

A kijevi főtéren, a Majdanon felszólalt a lengyel ellenzéki vezető, Jaroslaw Kaczynski. A Lengyelországban euroszkeptikusként ismert politikus Kijevben eurooptimistává vált. Kaczynski gyermekhez hasonlóan örült annak, hogy a tömeg helyeselő felkiáltásokkal reagált szavaira. Kár, hogy nem mondták meg neki, hogy az Ukrán Nacionalisták Szervezete (OUN) és az Ukrán Felkelő Hadsereg (UPA) tagjai éljenezték, azaz olyan szervezeteké, amelyeket felelősség terhel több mint 100 ezer lengyel kiirtásáért a II. világháború idején.

Viktor Janukovics legelső elnöki rendeletei közt megfosztotta az UPA vezérét, Sztepan Banderát az Ukrajna Hőse címtől, amelyet Janukovics „Európa-barát” elődje – Viktor Juscsenko – adományozott neki. Juscsenko Leonyid Kucsmát követte az elnöki székben, azt a politikust, akivel szemben diktatúra-vádak hangzottak el és akit többször támogatta tekintélyével Aleksander Kwasniewski. Ez bizonyára nem hozható kapcsolatba azzal, hogy Kwasniewski alapítványát Kucsma veje finanszírozta. Több millió dollárnyi adományokról van szó. De bizonyára felesleges ezt emlegetnem.

Az, ami jelenleg Lengyelországban történik az Ukrajna körül kirobbant vitával kapcsolatban, egyre inkább felidézi bennem azt az érzést, amely a kábítószerek hatását leíró könyvek elolvasása után támadt bennem. És ez az érzés nem múlik el.

Cyprian Darczewski, lengyel publicista, Varsó

A szerző nézetei nem feltétlenül egyeznek a szerkesztőség véleményével

  •  
    és megosztani