17 október 2013, 14:04

Minek Magyarországnak „játékhadsereg”?

Minek Magyarországnak „játékhadsereg”?

A Keleti Partnerség november végén esedékes vilniusi csúcstalálkozója előtt az Európai Unió és a NATO fokozza katonai aktivitását. A „visegrádi csoport” tagországai – Lengyelország, Magyarország, Csehország és Szlovákia – megerősítették, hogy közös katonai alegységet szándékoznak létesíteni. Hamarosan pedig Lengyelország és a balti országok területén sor kerül a NATO gyakorlatára, amelynek célja a fellépés begyakorlása „szomszédos ország” agressziója esetére.

„A szövetség nagyszabású hadgyakorlatot rendez az orosz határnál mindössze néhány nappal az előtt, hogy az Európai Unió vilniusi csúcstalálkozóján elrabolná a volt szovjetektől legnagyobb gyöngyszemüket – Ukrajnát” – olvasható az

EUobserver

internetes újság lapjain közzétett

A NATO katonai játékai az EU és Oroszország súlyosbodó viszonya mellett

c. cikkben.

Egyelőre nem világos, hogy nyer-e vagy sem Ukrajna a társult tagságról és a szabadkereskedelmi övezetről szóló EU-Ukrajna egyezmény aláírásától. De a küszöbön álló és a „szomszédos ország agressziója” kivédésére irányuló gyakorlatban részt vesz egy 100 főnyi ukrán katonai alegység. Németország egyébként csupán 75 fővel képviselteti magát a gyakorlaton. Az EUobserver azonkívül rámutat, hogy ukrán katonák szolgálnak a NATO afganisztáni és koszovói, Földközi-tengeri és Indiai-óceáni katonai misszióinál.

Jelenleg a 28 uniós tagország közül 22 egyben NATO-tagország is. Az ún. „okos védelem” (Smart Defence) stratégiájának elfogadását követően, amelyik egyebek közt a pénzeszközök takarékos költését is előirányozza, a kimondottan katonai funkciók egy részét az atlanti szövetség székháza átadja az egységes Európának. E tekintetben a visegrádi négyek egyfajta mini-hadseregének kialakítása nagyon furán fest, pontosabban szinte irreálisnak tűnik. Szakértők rámutatnak, hogy a „négyek” tagországai különböző súlykategóriákba tartoznak, eltérően közelítik meg az európai integrációval és a NATO-val kapcsolatos problémákat. De közben mindannyian készülnek az atlanti szövetség fura katonai játékára. Viktor Litovkin katonai szemleíró, elfogadva a manőverek előre tervezett jellegét, értetlenségének ad hangot a gyakorlat forgatókönyvét illetően.

A Lengyelországban rendezendő gyakorlatok forgatókönyve egy szomszédos ország agressziójának kivédését és a megtámadott szövetséges védelmét irányozza elő. Ez provokatív kérdésfeltevés.

Margarete Klein német politológus kiemelte a Nyugat és Oroszország kölcsönös bizalma fontosságát:

A kölcsönös bizalom hiánya a legnagyobb rossz a viszonyban. Annak idején Oroszország felajánlotta az európai biztonsági szerződés aláírását, de a Nyugat nem vette ezt komolyan. Viszont fennáll a párbeszéd iránti igény, mert ugyanis amíg nem sikerül konszenzust teremteni a gyökeres problémákban, a partneri viszony ingatag lesz.

Elvileg bizonyos európai mini-játékhadseregek kialakítása nem fenyeget más országokat, természetesen ha közben nem játszanak reális háborút „agresszív szomszéd” ellen.

  •  
    és megosztani