7 október 2013, 13:01

Az amerikai kivételesség román szemszögből

Az amerikai kivételesség román szemszögből

Az amerikai kivételesség körüli vitákban nagy figyelem irányul arra, hogyan is értelmezik ezt a fogalmat az amerikai politikusok, újságírók és szakemberek. Ugyanakkor az is világos, hogy az amerikai kivételesség nem valami „belső használatra” szánt termék, hanem eléggé sikeres export produktum, aminek megvan a külföldi célközönsége is.

Európában hosszú évek során sulykolták a gondolatot, hogy Washington a legjobb, a legigazságosabb és igazán kivételes gazda.

A román politikai és értelmiségi elittel nem érdemes az amerikai kivételességről beszélni. A „szabad országoknak” a washingtoni ösztöndíjakon, tanfolyamokon felnőtt fiatal vezetői jól a fejükbe vésték, hogy a Nap Nyugaton kel fel. Ez az elit nem képes kritikusan viseltetni az óceánon túli gazdák iránt. Bogdan Chirieac politológus ragyogóan fogalmazta meg a román elit hitének jelképét. „Amerikának akkor is igaza van, ha téved”. Annak dacára, hogy a politikai és a média elit teljesen alárendeli magát az Egyesült Államoknak, és komoly döntést nem hoz az amerikai nagykövet megkérdezése nélkül, látható, hogy a választók véleménye nem egyezik azokkal, akik ezeket a választókat irányítják. Az amerikai kivételességében kevesen hisznek, még azok között is, akik a Nyugathoz való maximális közeledés hívei.

A Facebookon különféle válaszok vannak a témában feltett kérdésre, de ezek a válaszok nemigen örvendeztetik meg az amerikai politikusokat.

Alexandru Mita tanár, aki az Oroszországgal való Stratégiai Együttműködési Társaság társalapítója, így látja az amerikai kivételesség „receptjét”.

„Ez valamiféle globális szintű marketing stratégia. Vehetjük a polgárjogok hiányát, a munkához való garancia hiányát, a szociális védelem hiányát, beletehetjük egy színes dobozba, ráírhatjuk, hogy „Demokrácia és Emberi jogok”. Még üthetjük a tamtam dobot is, hogy íme, a világ legnagyobb demokráciája. Ráadásul azzal a kézzel, amelyikkel verik a tamtamot, időnként még arcul lehet csapni azokat, akik a Wall Streeten tiltakoznak. Így jön létre az amerikai kivételesség.”

Egyes kommentátorok készek az amerikai kivételességet Nyugat-Európa történelmének kontextusában vizsgálni.

A kivételesség politikai vonatkozásban a vallási és a kulturális antagonizmus terméke. Ez az antagonizmus osztotta meg 1054-ben Európát vallási szempontból. Ez ideológiai háborúkat vont maga után, Kelet és Nyugat konfliktusát, ami ürügy lett, ideológiai igazolása a fegyveres konfliktusoknak, amelyeknek valójában a rablás volt a céljuk. A rablás igazolására, a Nyugat ideológiai és katonai egységének fenntartásához szükség volt nemes célra. Ekkor jelenik meg a Nyugat erkölcsi fölényének mítosza. A 80-as években Reagan, az Egyesült Államok elnöke nyomán újjászületik ez a gondolat, azaz Moszkvában az abszolút gonoszságot látják. Ez a közös ellenség elleni egyesítés régi taktikájába tartozik. A szocialista tömb bukása után új elem jelent meg az egyesítéshez. A hidegháború során ez a kommunizmus elleni harc volt, most az entrópia elleni küzdelem, harc egy olyan világberendezkedés megőrzéséért, amely fölött ott van a széthullás réme. Mindez azonban hazug ürügy a tényeleges politikai célokhoz: a rabláshoz és a világ feletti uralomhoz”. Ez Dan Domsa véleménye.

Kétségtelen, hogy a közösségi oldalakon levő vélemények nem helyettesíthetik a komoly szociológiai vizsgálatot. Annyi azonban bizonyos, hogy az Egyesült Államok elvesztette népszerűsége nagy részét. Néhány évvel ezelőtt ilyen kijelentéseket nemigen lehetett olvasni, most viszont gyakoriak. Nem váltak be azoknak a reményei, akik azt hitték, hogy az amerikaiak „rendet teremtenek és balkáni Svájccá változtatják Romániát”. A csalódottság növekedésével nő azok száma is, akik nem hisznek az amerikai álomban és az amerikai kivételességben.

USA, Románia, politikai elit, kivételesség, Politika
  •  
    és megosztani