29 szeptember 2013, 13:26

A Müncheni egyezmény – az első lépés a II. világháborúhoz

A Müncheni egyezmény – az első lépés a II. világháborúhoz

Müncheni egyezmény – így nevezték el a történészek azt az ülést lezáró megállapodást, amelyre 75 évvel ezelőtt került sor. 1938. szeptember 29-30-án Bajorország fővárosában találkozott egymással Anglia, Franciaország, Németország és Olaszország vezetője. Csehszlovákia, akinek a sorsáról döntöttek, valamint a Szovjetunió képviselőit nem hívták meg a konferenciára. A konferencia gyakorlatilag a II. világháborúhoz vezető út első lépése volt.

Az események főként a nyugati országok, valamint néhány orosz történész körében nagyon népszerű értelmezése szerint a Molotov-Ribbentrop paktum, azaz Németország és a Szovjetunió közötti kölcsönös megnemtámadási és semlegességi szerződés alapján a Szovjetunió a felelős a háború kirobbanásáért. A szerződés aláírásának napját – augusztus 23 – az Európai Parlament a „sztálinizmus és nácizmus áldozatainak emléknapjává” kiáltotta ki.

Az orosz ellenesek számára kényelmes verzió azonban már hallgat arról, hogy a paktum Moszkva számára kényszerű lépés volt. Pontosabban válasz a Nagy-Britannia, Franciaország, Olaszország és Németország közötti megállapodásra. Európa látta a Németországból érkező fenyegetést és Hitler agresszióját kelet felé akarta irányítani. Ugyanakkor a játék túl bonyolultnak bizonyult még ilyen tapasztalt politikusok számára is.

Ahogy az már ismeretes Hitler a világuralomhoz vezető utat Ausztria lerohanásával kezdte meg 1938-ban. Ez a művelet könnyűnek bizonyult és azonnal ki is tűzték a következő célt. Csehszlovákia az Osztrák-Magyar Monarchia szétesése után egyre inkább virágzott. Az ország területén voltak a legfontosabb ipari vállalatok, továbbá a 14 milliós lakosságból 3 millió német volt, akik a Szudéta-vidéken éltek.

1938 elején Hitler a német csapatokat a csehszlovák határhoz vezényelte. A Szovjetunió és Franciaország figyelmeztette Németországot, hogy teljesíteni fogják kötelezettségüket Prága felé. London azonban közölte, hogy nem tudja garantálni Nagy-Britannia támogatását egy csehszlovákiai német agresszió esetén. Így, a brit kormány határozatlansága miatt Hitler terveit az „ötödik oszlopra” alapozta, amelyet a Szudéta-vidékén élő németek és az ottani német párt alkotott. Hitler utasítására a párt elnöke, Henlein több követeléssel állt elő a Szudéta-vidék Csehszlovákiától való elszakadására, amelyet az ország visszautasított (április 24.). Május 30-án Hitler titkos parancsot adott, hogy a Fall Grünt, azaz a Zöld Tervet (Csehszlovákia lerohanása) legkésőbb 1938. október 1-ig hajtsák végre.

Párizs egyébként egy kis ideig a békítő szerepét játszotta. A francia diplomaták angol kollégáikkal együtt megfordították a viharos eseményeket. Szeptember 18-án Nagy-Britannia és Franciaország ultimátumot adott Prágának, hogy tegyen eleget a német területi követeléseknek. Hitler biztosította Chamberlaint: ha Szudéta-vidéken élő németek sorsának problémája megoldódik, Németországnak nem lesz több területi követelése Európában. Nagy-Britannia, Franciaország és Olaszország vezetője – Chamberlain, Daladier és Mussolini – szeptember 29-én találkoztak Hitlerrel Münchenben és 30-án aláírták a megállapodást.

Chamberlain brit miniszterelnök visszatérve a Müncheni konferenciáról bejelentette a parlamentben: „Uraim, egy emberöltőre biztosítottam a békét Európában”. Ugyanakkor nem a békét, hanem a háborút biztosította. A Müncheni egyezmény szabad utat engedett Hitlernek. A Szovjetuniónak pedig abban az időben nem voltak szövetségesei és vereség várta volna, ha Németország 1939-ben vagy 1940 elején támadja meg. Így a Molotov-Ribbentrop paktum és balti országok Szovjetunióhoz való csatolása kényszerű lépés volt. A Szovjetunió biztonsági vonalát nyugatra tolta ki.

  •  
    és megosztani