19 szeptember 2013, 15:29

A „jó birodalmának” mítosza és a történelmi múlt tanulságai

A „jó birodalmának” mítosza és a történelmi múlt tanulságai

Vlagyimir Putyin The New York Times-ban közölt cikkének visszhangja felülmúlt minden várakozást. „Amerika nem amiatt kivételes, hogy a jót közvetíti, hanem kivételességének köszönhetően közvetíti a jót” – ekként fejezhető ki tömören a rengeteg haragos kommentár logikája.

Az orosz vezető, az amerikaiakhoz szólva cikkében, kifejtette, hogy Washingtonnak és Moszkvának hogyan kellene közösen rendezni a szíriai helyzetet. Az amerikai olvasóközönség túlnyomó többsége valamilyen oknál fogva kifejezetten a cikk utolsó bekezdését sérelmezte. Abban pedig Putyin csupán az USA Függetlenségi nyilatkozatának egyik tételére mutatott rá az amerikai vezetőségnek, éspedig arra, hogy Isten előtt minden ember egyenlő.

Barack Obama, amikor a választópolgárok támogatását kívánta megnyerni az esetleges szíriai katonai csapáshoz, a nemzethez szóló beszédének végén említette az Egyesült Államok „kivételességét”. A „kivételesség” említése nem váltott ki különösebb reakciót. Akkor csaptak nagy zajt, amikor erre a fogalomra felhívta a figyelmet saját cikkében Vlagyimir Putyin. „Nagyon veszélyes felbuzdítani az embereket arra, hogy kivételeseknek tartsák magukat, bármilyen indokok is vezéreljék az embert. Vannak nagy és kis országok, vannak gazdag és szegény országok, mély gyökereket vert demokratikus hagyományokkal rendelkezők és olyanok, amelyek még csak keresik a demokráciához vezető utat. Politikájuk szintén különböző. Mindannyian különbözőek vagyunk, de amikor az Isten áldását kérjük, nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy Urunk egyenlőknek teremtett bennünket” – írja az orosz elnök.

De mint kiderült, Amerika komolyan meg van győződve saját kivételességéről. A politikusok többsége és a médiák nagy felháborodással rendre utasítják az orosz vezetőt. Ugyanis szerintük az egész történelem annak a tanulsága, hogy a hatalmas Amerika a jó forrását jelenti a világban. És csak természetes, hogy az Egyesült Államok a „remény vezérlő csillaga” az emberek számára, magától érthetően, az egész földkerekségen.

Igenis, a történelem tanulságos lehet, e csak azok számára, akik tanulni akarnak – hangsúlyozza Kira Szazonova politológus.

A történelem bizonyítja, hogy azok az országok, amelyek a kivételesség útjára álltak, a hatalmi terjeszkedés és a külső agresszió útján folytatták. A hatalmi terjeszkedés és kivételesség korszaka, ha ugyan még nem is ért véget, de már letűnőben van. Napjainkban egy egészen más elv, az együttműködés elve lép előtérbe. Vlagyimir Putyin cikke rámutat: az együttműködés korunk nemzetközi-jogi alapelve.

Meglehet, az USA lakosságának zöme nehezen hinné ezt el, de világszerte sokan kissé más szemszögből vizsgálják az amerikai kivételességet. A nem amerikaiak szempontjából ez a kivételesség olyan országok bombázásában nyilvánul meg, ahol Washingtonnak nem tetsző rezsimek vannak, valamint az „arab tavaszban”, a pimasz beavatkozásban és szuverén államok „kurzusa módosításában”. Obama legutóbbi beszédének szavai jól illusztrálják az amerikai gondolkodást. „Ha kisebb erőfeszítésekkel és nem nagy rizikóval megelőzhetjük gyermekek pusztulását a gáztól és ezzel hosszú távra megvédhetjük saját gyermekeinket, akkor szerintem meg kell ezt tennünk” – mondta az amerikai elnök a szíriai csapásmérés szükségességét indokolva.

E „kisebb erőfeszítések” következményeként gyermekek pusztulnak el: a rakétacsapás után ott aligha maradnak élők. De hiszen lényegében nem is a szíriai gyermekekről volt szó. Hanem az amerikai, „kivételes” gyermekek perspektíváiról.

  •  
    és megosztani