16 szeptember 2013, 20:56

A CIA szisztematikusan szegi meg a törvényeket

A CIA szisztematikusan szegi meg a törvényeket

Az amerikai bíróság a külföldi hírszerzéssel kapcsolatban nem régen tett közzé adatokat, amelyek arról árulkodnak, hogy az amerikai Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH) három éven keresztül szisztematikusan megszegte a személyes adatok védelméről szóló törvényt azzal, hogy adatokat gyűjtött amerikaiak ezreiről. Az Oroszország Hangjának adott interjújában Liza Goitein, a Brannan Központ szabadság és nemzetbiztonsági programjának igazgatója elmondta, hogy hasonló törvényszegések folyamatosan történnek.

Az Amerikai Polgárjogi Szövetség és az Elektronikus Határok Alapítványa pert indított az információs szabadság védelmében és elérték, hogy napvilágra kerüljenek a bíróság üggyel kapcsolatos megállapításai, amelyek egyértelműen rámutatnak az NBH súlyos gondatlanságára és törvénysértéseire.

Két hónappal a kereset benyújtása előtt figyelemmel követtük a Nemzeti Hírszerzés igazgatójának, James Clapper leleplezését, aki ugyanennek a bíróságnak több, mint 1500 határozatát hozta nyilvánosságra, talán emlékeztetőül Barack Obama azon ígéretére, amely szerint átláthatóvá teszi az NBH-t. Ez előtt egy hónappal pedig a bíróság nyilvánosságra hozta a 2011-es határozatot, amelyben az NBH-t azzal vádolják, hogy nem engedelmeskedik a bíróságnak.

A dokumentumok alapján a 2006-2011-es időszakban az NBH figyelmen kívül hagyta a bíróság döntését, amíg a legfelsőbb bíró, Reggie Walton meg nem tiltotta az NBH-nak a megfigyeléseket mindaddig, amíg nem változtat a hozzáállásán.

Liza Goitein elmesélte, hogy ez miért nem segített: „Felmerült a kérdés, hogy milyen esetekben van joga az NBH-nak a telefonbeszélgetések lehallgatására és az információk átadására más ügynökségeknek. Kiderült, hogy nagyon sok esetben a lehallgatásoknak nem volt semmi alapja, azaz nem volt bizonyíték arra nézve, hogy az, akit lehallgattak, terroristákkal áll kapcsolatban”.

Ugyanakkor kiállt az NBH mellett a Nemzeti Hírszerzés igazgatója, James Clapper, aki közölte, hogy a jogsértések nem voltak szándékosak. Elmondása szerint, minden vád alapja az volt, hogy nem értették, hogy hogyan is működik ez a rendkívül nehéz rendszer és, hogyan is megy az adatgyűjtés.

Liza Guitein szerint azonban másról van szó: „Itt inkább súlyos gondatlanságról beszélhetünk. Az NBH-ban senki sem tudta, hogy mit szabad és mit nem, hogy hogyan működik az adatgyűjtés. Ezzel egy időben pedig az amerikai kormány ígéretet tett a bíróságnak, hogy alaposan figyelemmel kíséri az NBH munkáját”.

Kurt Opsahl, az Elektronikus Határok Alapítványának vezető jogásza úgy véli, hogy az NBH programjában nincs olyan ellenőrzési rendszer, amely nélkül ne tudna normálisan dolgozni:

„Obama adminisztrációja mindent megtett, hogy meggyőzze a bíróságot, hogy annak nincs mitől tartania, hogy a program alapos ellenőrzés alatt áll. A bíróság azonban rámutatott, hogy szó sincs semmiféle ellenőrzésről, hogy az NBH gyakorlatilag saját magát ellenőrizte, azok a bírók pedig, akik kimondták az megfigyelések jogosultságát, nem voltak járatosak a programban használt technológiákban. Az NBH maga elismerte, hogy egyik munkatársa sem értette teljes egészében, hogy hogyan működik ez a rendszer”.

Az NBH-nál megtalálták 17800 amerikai és külföldi állampolgár telefonszámát, akik terrorizmussal köthetőek össze. A The New York Times adatai szerint, az NBH-nak csupán a lehallgatottak 10%-nál volt alapos indoka a lehallgatásra. Reggie Walton elmondása szerint az NBH szisztematikusan hazudott a bíróságnak, hogy megalapozza a többi 90% lehallgatását.

  •  
    és megosztani