13 szeptember 2013, 14:48

Albániai vázlatok. Nemzetközi békefenntartók Albániában (3.)

Albániai vázlatok. Nemzetközi békefenntartók Albániában (3.)

1997. április közepén ismét Albániába utaztam. Drámai volt a helyzet, az ország nem volt hajlandó engedelmeskedni a központi hatalomnak, a rendet az EBESZ segítségével tudták csak fenntartani.

Az amúgy is szegény ország napról napra tovább szegényedett, és egyre kevésbé volt irányítható.

A helyi elemzőknek megvolt minden okuk, hogy úgy gondolják: a pénzügyi kalandorok által kifosztott albán lakosság legalább 2 milliárd dollár értékű fegyverrel rendelkezik. Mindabból, amit a fegyvertárakból széthordtak, hosszas tárgyalások után csak 15 ezer egységet sikerült visszaszerezni, ezek többsége is nehézfegyver volt. A helyi maffia gyorsan megszerezte a már nem új, de még nagyon is használható - kínai és szovjet gyártmányú - kalasnyikovok felvásárlását. Ezeknek a gépkarabélyoknak egy része később illegálisan Jugoszláviába került, de még Nyugat-Európában is akadtak, akik az akkor igazán olcsónak számítókarabélyokra vadásztak. De az összeg, amiért megvásárolhatták ezeket a fegyvereket, igazi vagyon volt a nyomorban élő albán számára. A gazdag maffiózóknak viszont csak aprópénz, hiszen ők tovább gazdagodtak a felvásárlás-eladás üzleten.

A békefenntartók parancsnoksága nem a felfegyverzett embereket tartotta a legnagyobb gondnak, hanem a sok ezer éhezőt, akik olykor még a banditáknál is veszélyesebbek voltak. Nem véletlen, hogy a béketeremtőket alaposan felszerelték. A fegyver, a golyóálló mellény, a sisak és egyéb felszerelés 50 kilót nyomott. Így a békefenntartói szolgálat Albániában nem csak veszélyes volt, de a szó szoros értelmében nehéz is.

Még egy probléma, amire felfigyeltem azokban a napokban. A lakosság, ahogy csak lehetett, próbált külföldre menekülni, messzebb kerülni a bajoktól és a tragédiáktól. Az albán maffia az Irini régi tartályhajót vetette be, ezen szervezte meg az albánok átjutását Olaszországba, Bari kikötőbe. A La Repubblica olasz lap állítása szerint nagyon pontos tarifát szabtak: minden „utastól” nyolcezer német márkát kértek. Így egyetlen „menetben” közel egy millió márkát is bezsebeltek. A hajó általában az Otranto-szorosan haladt, nem messze a montenegrói határtól, ahol soha nem volt ellenőrzés.

Amikor a nemzetközi rendőri erők megkezdték békefenntartó tevékenységüket, egy időre sikerült csökkenteni a menekültek áradatát. Az Adriai-tengeren éjjel-nappal szolgálatban volt a speciális tengeri rendőrség. 1997. március 28-án az albán hajó összeütközött egy olasz hajóval. 80-an vesztették életüket. Ezt követően az Otrantón illegálisan már nem volt átkelés.

A béketeremtők egyik feladata éppen az volt, hogy vegyék fel a harcot a menekültek Olaszországba juttatását szervező helyi maffiával. De még ennél fontosabbnak tűnt a biztonság szavatolása a humanitárius segélyszállítmányok elosztásakor. A békefenntartó kontingens nagy része az ország központi és déli részén helyezkedett el. Viszont északon, Shkodra városban, ahonnan útnak indult az Irini, nem volt egyetlen békefenntartó sem. Ezt ki is használták a helyi bűnözők.

Az olaszok nem voltak elragadtatva, hogy országuk magára vette a rendteremtés nehéz misszióját Albániában. Már csak azért sem, mert a misszió költségesnek bizonyult, de nem volt egyszerű dolog a fellázadt albánok lecsendesítése sem. Elvileg mindent megterveztek, de a gyakorlat nehezebbnek bizonyult. Annál is inkább, mert a béketeremtőnek nem volt joguk tüzet nyitni, így csak a megfigyelés lehetett a dolguk, illetve az, hogy szép szóval meggyőzzék a helyi lakosokat.

  •  
    és megosztani