12 szeptember 2013, 13:41

Albán vázlatok. Küzdelem Észak és Dél között (2.)

Albán vázlatok. Küzdelem Észak és Dél között (2.)

Vlora városban a becsapott befektetők kezdetben visszakövetelték Sali Berishától a pénzüket, illetve azt, hogy büntesse meg a csalókat, akik másfél milliárd dollárt loptak össze az albánoktól.

Berisha nagyon bízott a „kézi irányítású” parlamentben, a hadseregben és a rendőrségben. A helyzet egyre súlyosbodott. Vlorában lázongtak, megrongálták a kaszárnyákat és a fegyvertárakat, és a lázongás átterjedt Sarandára, Gjirokastrára, végül Tiranára is. Az ellenzéket képviselő Bashkim Fino kormányfő nem volt képes úrrá lenni a káoszon. A feldühödött tömeg erősebbnek bizonyult. Ráadásul a felkelőket olyan, egykori profi katonák vezették, akik Berisha hatalomra jutásával, elvesztették pozícióikat.

A hadseregtől elvett, vagy ott hagyott harckocsikat már felkészült legénység vette át. Legalább 150 ezer kalasnyikov tűnt el az arzenálokból, és akkor még nem szóltunk a többi fegyverről. A felkelők kezébe hajók, tengeralattjárók, föld-föld rakéták kerültek. A szomszédos Macedóniában a hadsereget harci készültségbe helyezték, gondolva a legrosszabb forgatókönyvre. Görögország és Olaszország fogadta az Albániát elhagyó külföldieket, a diplomáciai képviselet tagjait és az albán menekültek áradatát is.

A külföldi újságírók akkor azt mondták, hogy a megszerzett fegyverek biztosan eljutnak Koszovóba és Boszniába. Ott mindig nagy volt a kereslet a kalasnyikovok iránt. A szomszédok jó pénz kínáltak a gépkarabélyért, és mi kell még a nyomorgó embernek, aki szeretné ellátni éhező családját?!

Így aztán annyi fegyvert vittek, amennyit csak bírtak.

Nincs értelme Albánia további sorsával foglalkozni. Az Európai Unió és a NATO különféle segélynyújtási formákat keresett. Mindenki attól tartott, hogy megismétlődhetnek itt az ismert szomáliai események, vagy ami még rosszabb, elkezdődik egy hosszadalmas polgárháború.

Albániában a délebbi részen élő lakossági csoport műveltebbnek számított, nehezen fértek össze az északibb területek lakosaival. Az ellenzék, és elsősorban az ex-kommunisták hatalomból kiszorított déli klánjai azzal vádolták meg Berishát, hogy kész a hitelek fejében a legnagyobb NATO-próbateleppé változtatni Albániát. Öt év alatt az ország területén számos hadgyakorlatot tartottak. Lassacskán megjelentek a katonák az Egyesült Államokból, Olaszországból, Görögországból, Törökországból és más államokból. Keveseket győzött meg Berisha azzal az érvével, hogy ők a nemzeti hadsereg létrehozásában nyújtanak segítséget.

Azokban a drámai időkben a hadsereg nem fordult saját népe ellen, hanem mellé állt. Most egyesek azt állítják a 90-es évek végén az albánokat a nápolyi Cosa Nostra segítségével csapták be. Berisha pedig a volt kommunisták összeesküvésének lett az áldozata. Akik nem bocsátották meg neki, hogy kiszorította őket a hatalomból. Ugyanakkor a helyi maffia kezdett összenőni az állami struktúrákkal. Eljött a kritikus pillanat, amikor az albánok már nem hallgattak.

  •  
    és megosztani