11 szeptember 2013, 13:33

Vona Gábor: „Embertelen kultúrát terjeszt az Egyesült Államok”

Vona Gábor: „Embertelen kultúrát terjeszt az Egyesült Államok”

Vona Gábor, a Jobbik Magyarországért Mozgalom elnöke, az Oroszország Hangja Rádiónak adott exkluzív interjújában szólt a „globális kapitalizmus” veszélyéről, a keresztény Európa történelmi értékeinek elárulásáról, és arról is, hogy az amerikai indiánok sorsa vár-e Közép-Európa népeire.

Oroszország Hangja (OH): Az Ön pártja, a Jobbik „elvi, konzervatív, radikálisan hazafias, keresztény pártként” határozza meg magát. Mit jelent ez a jelenkori politikai világban?

– Az értékközpotúság, a konzervativizmus és a nemzeti radikalizmus valójában arra a modern világra kimondott határozott nem, amely ma az euroatlanti térségben körülvesz bennünket. Látszólag jólét van, a válságok ellenére is optimista gazdasági várakozások, demokrácia és csupa elsőre szépen hangzó dolog. De véleményem szerint a dolgok mélyén elképesztő rothadás található. Európa és a nyugati világ a legalapvetőbb és legősibb értékeit tagadta meg. A gazdasági krízis csupán a felszín tehát, amelyre nem lesz megoldás, mert a valódi válság lényege: hogy Európa eljutott a XVIII-XIX. század óta tartó értékválságának a mélypontjára. Ahol homoszexuális párok házassága a közélet lényegi kérdése lehet, ott valami nagy baj van. A pártok többsége igyekszik igazodni ezekhez a trendekhez, mégha látja is a romlást, azt gondolják, talán lehet javítani, reformálni. A mi véleményünk teljesen más. Ezzel a mostani világrenddel nincs mit kezdeni. Szembe kell fordulni vele. Magyarként ezt nyilvánvalóan Magyarországon, magyar viszonyok között tehetjük meg, de biztosan tudom, hogy a mi harcunk nem csupán egy nemzet harca, hanem annál sokkal lényegesebb.

OH: Számos befolyásos európai politikus munkálkodik azon, hogy az Egyesült Államok mintájára föderatív állammá alakítsa az Európai Uniót. Ez feltételezi, a központi kormányt, és azt is, hogy az EU tagjai nemzeti szuverenitásukat átadják Brüsszelnek. Mi erről a véleménye?

– Egy elhibázott diagnózisra alkalmazott elhibázott terápia. Európa sohasem lehet föderatív szuperállam. Ez az Egyesült Államokban is csak úgy sikerült, hogy előbb az ott lévő történelmi népeket, az indiánokat kiirtották vagy rezervátumokba zárták. Persze lehet, hogy Európa történelmi nemzeteinek is ezt a sorsot szánják. Egyfajta bamba kultur-idiótaként végignézzük, ahogy rabszolgasorba taszítják az államainkat, vagy ha lázadunk, akkor partvonalon kívülre szorítanak, ha ez sem megy, akkor pedig kriminalizálnak. Ettől persze még nem fog sikerülni a tervük, mert ahogy jeleztem az egész rossz és hamis alapokra épül. Európa vagy visszatér a gyökereihez, és felépíti a nemzetek Európáját ezeken, vagy egy állandó konfliktusgóc lesz, amelyet a többi nagyhatalom - USA, Oroszország, Kína, az arab világ stb. - majd idővel feloszt egymás között.

OH: Az Európai Unió akcióiban felfedezhető a pontos, szemmel látható keresztényellenesség. Mennyire nehéz most keresztény pártnak lenni, keresztény értékeket képviselni?

– Amikor a keresztény értékekről beszélünk, akkor fontos egy pontosítást tennünk. Mi nem egy klerikális, hittérítő párt vagyunk. A keresztény értékrend valójában számunkra az egyetemes és ősi emberi értékekkel azonos, mint Isten, rend, hierarchia, bátorság, igazság, szentség, természetesség, közösség, szemben a modern individualizmussal, értéktelenséggel, devianciákkal, liberalizmussal. Az, hogy ezt keresztény értékrendnek nevezzük, ez azért van, mert keresztény kultúrkörben élünk, de éppen ezért nekünk semmiféle problémánk nincs sem az iszlám, sem a buddhista, sem egyéb kultúrákkal, ha azok szintén ezen az alapokon állnak. Ilyen értelemben pedig tényleg nagyon nehéz politizálni, mert mi az úgynevezett kereszténydemokrata - értsd: besimuló, langyos - pártokkal ellentétben valóban felvesszük a kesztyűt, valóban a problémák gyökeréig hatolunk, és kimondjuk a tabunak tekintett dolgokat is.

OH: Az egyik interjújában Ön azt állította, hogy a „globális kapitalizmus” átfogó krízisének következménye az európai pénzügyi válság. Mit jelent a „globális kapitalizmus”, és miért rossz olyan országok számára, mint Magyarország? Lehet-e a neokolonializmus formájának tekinteni a „globális kapitalizmust”?

– A globális kapitalizmus valójában az Egyesült Államok vezette gazdasági-politikai világrend, amely a saját játékszabályait - liberális demokrácia, szabadkereskedelem, multinacionális tőke, nemzetközi bankhálózat, liberális kultúrpolitika - rákényszeríti a világra. Az, hogy ezt teszi, még önmagában nem is meglepő, hiszen minden birodalom ezt tette a történelemben. Az igazi baj abban áll, hogy amíg a történelem nagy birodalmai igyekeztek valami élhető és egészséges kultúrát teremteni, mégha ez nem is sikerült mindig, addig az amerikai birodalom már egy eleve beteg és torz rendet igyekszik terjeszteni. Ez a világrend azért nem hasonlítható az ókori Rómához, mert az ókori Róma - mégha katonai erővel és gazdasági számításokkal is, de – élhető és emberhez méltó kultúrát terjesztett. A mai "Róma", vagyis az USA viszont egy emberalatti kultúrát terjeszt, amelynek már tényleg csak gazdasági érdekei vannak, semmi más. Természetesnek tartom, hogyha ezt az ember belátja, akkor igyekszik küzdeni ellene. Ki-ki a maga hazájában.

OH: Az európai propaganda egyik kedvelt érve az az állítás, hogy a kelet-európai országok nem képesek EU-tagság nélkül erős gazdaságot létrehozni, magas életszínvonalat elérni. Vagy az is, hogy az Európai Unió, minden problémája mellett, az egyedüli út az üdvösséghez. Önök milyen alternatívát kínálnak?

– Ennek éppen az ellenkezője igaz. Kelet-Közép Európát gyarmatosították. Nem nekünk kellett az EU, hanem mi kellettünk nekik. Az olcsó munkaerő, a piacaink - ez számított. Nézze meg, hol tartanak most a régiónk országai. Sikerült felzárkóznunk? Dehogy. Sőt, a szakadék egyre nagyobb. És ezt a Nyugat nagyon jól tudta, csak elhúzta előttünk a mézesmadzagot. Mit gondol, Törökországot miért nem veszik fel az Unióba? Azért mert muszlimok? Dehogy. Azért mert erős és független gazdasága van, amit nem lehet úgy gyarmatosítani, mint ahogy a magyart, a románt, a szlovákot stb. Az ő cégeik erősek, a piacuk jól védett. Bennünket viszont könnyen bedaráltak. Az alternatíva csak valamiféle regionális együttműködés lehet. Ezért is sürgetem rendszeresen az itt élő nemzetek történelmi megegyezését.

OH: Nemrégiben egy román – magyar politikai botrány az Ön nevéhez fűződött. Traian Basescu román elnök még azt is megígérte, hogy „rendre utasítja Budapestet”. A magyar kormány beavatkozott a konfliktusba. Hogyan viszonyul Ön ehhez a skandalumhoz?

– Az egyik újságíró megkérdezte, hogy a magyar érdekek képviselete esetén vállalom-e a konfliktusokat is. Erre azt mondtam: természetesen. Mire az jött le a sajtóban, hogy hadat üzentem. Tipikus példája a sajtó kártékony működésének. Persze jól látható, hogy az új politikai pályáját előkészítő Basescu akart valami balhét. Neki volt szüksége arra, hogy bebizonyítsa, kemény román politikus, aki szembemegy a magyarokkal. Szánalmasnak találom. Rövidtávú gondolkodás, ami magát az ember minősíti.

OH: Székelyföld életében milyen változások elégítenék ki Önt?

– Az autonómiát tartom olyan reális célnak, amelyet Romániának is előbb-utóbb el kell fogadnia. A magyarság történelmi szerepe Erdélyben megkérdőjelezhetetlen. Jó lenne, ha mindenki belátná, hogy együtt kell élnünk, sőt, közösen kellene küzdenünk a globális kapitalizmussal szemben. Az együttéléshez azonban méltó feltételek kellenek. Olyanok, ahol senki sem érzi vesztesnek magát. Amíg ez így marad, addig nem lesz nyugalom.

OH: A nemrégiben Moszkvában tartott konferencián Ön úgy fogalmazott, hogy a kelet-európai hazafias szervezetek egymás között harcot vívnak, ahelyett, hogy azok ellen küzdenének, akik a globalizációs folyamatokat vezetik. Miért van ez így? Megvan-e a lehetőség arra, hogy Európa hazafias erői - a múlt árnyaival való harc helyett - együtt munkálkodjanak a közös cél eléréséért?

– Ez nem egyszerű feladat, és éppen a mostani magyar-román vita mutatja, mennyire törékeny lábakon állhat a jövőben egy ilyen együttműködés. Az ellenfeleink szinte pillanatok alatt egymásnak ugraszthatnak bennünket. A mai médiatizált, manipulált világban pedig ez még könnyebbé vált. Nézzük csak meg, hogyan fordítják most szembe az arab tavasz után ezeket az országokat, sőt, az országokon belül a társadalmakat. Szóval nagyon őszintének és nagyon elszántnak kell lennünk, ha mi, kelet-európai népek együtt akarunk küzdeni. Én a magam részéről erre nyitott vagyok, és erről már számtalanszor beszéltem. Sajnos kevés pozitív visszhanggal.

OH: Ha Ön lenne a kormányfő, milyen kapcsolatokat építene ki Oroszországgal és Kínával?

– Oroszországot kulcsfontosságú országnak tekintem. Törökország mellett a másik olyan eurázsiai nagyhatalomnak tartom, amelyek vezetésével az euroatlanti tömbbel szemben érdemi politikai, gazdasági és kulturális ellenállás fejthető ki. Persze a dolgok nem fehérek és feketék, ezt tudom, de ettől ez még tény. Ezért is vállaltam el a magyar Országgyűlésben én leszek a magyar-orosz baráti tagozat vezetője, és ezért igyekszem a lehető legjobb török kapcsolatokat kiépíteni. Kínától tartanám a két lépés távolságot. Egyfajta semleges hozzáállással figyelem Kínát. Megkerülni nyilvánvalóan nem lehet, de úgy látom, Kínát inkább a Csendes-óceán és Afrika érdekli, nem Európa.

OH: Hogyan értékeli Izrael külpolitikáját?

– Izraelt rá kell kényszeríteni a független Palesztin állam elismerésére, valamint arra, hogy a Magyarországgal kapcsolatos kolonizációs törekvéseit függessze fel. Erről Simon Peresz beszélt egy üzleti konferencián, tehát nem az én összeesküvés elméletem, mint azt a balliberális sajtó igyekszik bemutatni. Ha ez megtörtént, igyekezni kell a korrekt kapcsolatokra Izraellel, de nyilvánvalóan ne várja senki, hogy a többi európai vezetőhöz hasonlóan én is ott fogok hajbókolni nekik.

OH: Hogyan gondolkodik a szíriai konfliktusról?

– Ez valójában egy nemzetközi konfliktus, amelynek Szíria a színtere. Az Egyesült Államok és Izrael igyekszik felborítani a korábbi status quo-t. Nagyon bízom benne, hogy mihamarabb sikerül megoldást találni rá, mert a civil szféra szenvedi meg az egészet. Nyilvánvalóan ennél többet is tudnék mondani, de mivel a folyamatok napról napra változnak, most elég, ha csupán a béke fontosságára hívjuk fel a figyelmet.

OH: Abból, ahogy az Önök tevékenységét bemutatja a magyar és a nyugati sajtó, arra következtethetünk, hogy nagyon nem szeretik Önt és pártját. Ennek dacára a Jobbik elég sikeres, népszerűsége nő. Mi egy radikális párt sikerének titka?

– Ma a Jobbik Magyarországon a fiatalok között már a legnépszerűbb párttá vált. Két titkunk van. Egyrészt igazunk van, másrészt nem félünk.

  •  
    és megosztani