8 szeptember 2013, 19:49

Albán vázlatok. Hiszékenység, melynek ára 1,5 milliárd dollár

Albán vázlatok. Hiszékenység, melynek ára 1,5 milliárd dollár

2013. június 23-án Albánia Demokratikus pártja, az ország egyik fő politikai ereje elvesztette a választásokat.

Az 1992 óta hatalmon lévő, ám 1997-2005-ig szünetet tartó Berisha, június 23-án közölte távozik a Demokratikus párt vezetőségéből, megjegyezve, hogy az utóbbi két évtized során, saját magára országának szolgájaként tekintett és ezt a legnagyobb kiváltságnak tartja az életben.

Az 1997-es év elején, amikor Albániában megkezdődtek a legtragikusabb események, én megérkeztem Tiranába. Gyakorlatilag körbe utaztam az egész országot, és saját szememmel láttam mi zajlott az országban, amit a demokrata Sali Berisha vezetett. Szeretném felajánlani az „Oroszország hangja” közönségének „1997-es Albán Naplóm” töredékeit.

Az albánok drágán megfizettek hiszékenységükért. Sokan azt gondolják az olasz maffia segítségével a már amúgy is szegény népet átverték 1,5 milliárd dollár értékben. A Ponzi rendszer modelljét, amit az 1997-es év elején alkalmaztak Tiranában és Vlorë-ban, addig Nápolyban tesztelték. A helyi újságírók azt mondták nekem, hogy e mögött a pénzügyi machinációk specialistái álltak a „Cosa Nostra”-ból.

Minden akkor kezdődött, amikor a tévében leadtak néhány reklámot arról, hogy az egyik bank hatalmas osztalékot ad a számláikra. Az emberek elkezdték eladni a lakásaikat, a földjüket, az autójukat, és beálltak a több kilométer hosszú sorba, hogy kamatra befektethessék a pénzüket. A vállalkozó gengszterek így jókora összeget kaparintottak meg. Az ellenzék azt állította, hogy az elnök, Sali Berisha szintén melengette a kezét a piramison, és a machinátorokat saját politikai céljaira használta fel.

Abban az országban, ahol az 1997-es év januárjában 400 000 munkanélküli volt, és ugyanennyi dolgozott külföldön, zavargások kezdődtek és összecsapások a rendőrséggel, amik emberáldozatokhoz vezettek. Több tucat albán öngyilkos lett.

Tirana nem tudta, mit tegyen, hogy enyhítse a feszültséget, és csökkentse az emberek haragját. A kormány megpróbálta megvádolni a külföldi újságírókat azzal, hogy torzított információkat közölnek a történtekről. Senki a tiltakozók közül nem szeretné megváltoztatni a hatalmat, az emberek csak vissza akarják kapni a pénzüket a bűnözőktől. Valójában mindkettőt szerették volna. Nem véletlen, hogy a tiltakozók egyre inkább a következő jelmondatokkal mentek ki az utcára: „Le Berisha elnökkel!” és „Adják vissza, amit elloptak!”.

Sali Berisha – a diktátor Enver Hodzsa egykori személyi orvosa, remek kardiológus, 1944. október 15-én született a Koszovó határ menti Tropojë-ben. Tiranában járt iskolába és végezte el az orvosi főiskolát. Továbbképezte magát Franciaországban, ahol híres tudós lett, sok könyvet írt a kardiológiáról, tud franciául, olaszul, angolul, és oroszul. Felesége Líria szintén orvos. Két felnőtt gyermekük van.

Az 1980-as évek végén az antikommunista mozgalom élére állt, ami eljutatta Albániát az első többpártos választásokhoz 1991-ben. A demokratikus parlament határozottan több helyet kapott, mint a kommunisták. 1992-ben Berisha elnök lett. Sokat ígért, de ígéreteit nagyon lassan váltotta valóra. A pragmatikus elnök tökéletesen értette a stratégiai helyzet fontosságát, és azt, hogy az USA és Európa nagy érdeklődést táplál Albánia iránt. Az, aki birtokolja az Otranto-szorost, az uralja a helyzetet az egész Adriai-tengerben, és saját játékszabályokat diktálhat Olaszországnak és Horvátországnak.

  •  
    és megosztani