30 augusztus 2013, 10:06

Szomszédos titkosszolgálatok a magyar interneten?

Szomszédos titkosszolgálatok a magyar interneten?

Ne legyenek kétségeink azzal kapcsolatban, hogy a szomszéd országok titkosszolgálatai rendszeresen figyelik, és aktívan részt is vesznek a hazai internetes fórumokon folyó beszélgetésekben, különösen amikor a téma a határon túli magyarság körül forog.

Nyilvánvaló, hogy a magyar kisebbségeik helyzetét egyértelműen nemzetbiztonsági kérdésként kezelik ezek az országok. Nem kizárólag nemzetbiztonsági kérdésként, de mindenképpen nemzetbiztonsági kérdésként is.

Hány ukrán, hány csecsen?

Éppen a múlt héten találta mondani egy volt(?) ukrán hírszerző, egy bizonyos Szerhij Razumovszkij, hogy Amerika leszakítani készül Kárpátalját Ukrajnáról. Ehhez szerinte csecsen zsoldosok ezreit vonták össze Bécs(!) közelében. Attól eltekintve, hogy biztosan nem lesz egy villámháború mire a támadók eljutnak Kárpátaljáig, a hírek nem tértek ki arra sem, miként fogadták a szenzációs bejelentést a semleges Ausztria politikusai.

Valószínűleg feldobta a napjukat a reggeli sajtószemle.

A kijelentés abszurditásától függetlenül elgondolkodtató, hogy mi lehetett vele az egykori titkosszolga célja, illetve mennyire csak a saját kósza gondolatait osztotta meg a fogékony hallgatósággal. Nehezen feltételezhető, hogy északkeleti szomszédunk hírszerzői valóban ezen a szellemi színvonalon legyenek, hiszen ebben az esetben Ukrajna már tényleg megszűnt volna létezni.

SecuritatEU

Egy kicsit délebbre Gheorghe Funar, egykori kolozsvári polgármester, akinek lehetséges titkosszolgálati besúgói múltjáról már cikkeztek a román lapok, azzal a jóslattal borzolta a kedélyeket, hogy jövőre Magyarország visszaszerzi Erdélyt Romániától. „A mi Gyurink” – ahogy néhány kolozsvári magyar nevezte egykor ironikusan a polgármestert – eme történelmi tettet elsősorban úgy látja megvalósulni, hogy Magyarország mintegy visszaperli a világháború után elvesztett javait.

Részletekbe nem bocsátkozott a regnálása idején a köztéri kukákat (is) román színekre festető politikus, de érdekes módon a nyilatkozatot nem egészen két héttel azután tette, hogy megválasztották a Nagy Románia Párt elnökének.

Emlékeztetőül: ezzel a kisebbségellenes párttal kapcsolatban már az ezredforduló előtt arról írt a román sajtó, hogy a Securitate egykori embereiből álló saját titkosszolgálata van. De ne is menjünk ennyire vissza az időben. A párt színeiben pont az idén lett EP-képviselő az a Dan Zamfirescu, aki 1980-tól 2002-ig a Securitate, illetve annak utódszervezete kötelékében teljesített szolgálatot. „Büszke vagyok arra, hogy a román kémelhárítás tisztje voltam” – jelentette ki Zamfirescu, amikor nemrégiben erről kérdezték. Feltehetőleg részét képezi ennek a büszkeségnek a rendszerváltás előtt, a nagyon kemény diktatúra alatt végzett szolgálata is.

A Szeku élt, él, élni fog

Mondhatnánk, hogy ez már a múlté. Mondhatnánk - ha nem éppen a hónap elején ismerte volna el a Román Hírszerző Szolgálat, hogy a csíkszeredai polgármestert követő és őt mobillal fényképezgető illető a szolgálat alkalmazottja. Ehhez a beismeréshez persze az is kellett, hogy a polgármester elkapja az illetőt és átadja a rendőrségnek. A szolgálat sietett hozzátenni, hogy emberük szabadidejében tette mindezt.

Hát, ha ez az ember valóban nem talált jobb szabadidős elfoglaltságot, mint egy kisebbségi polgármester követését és fotózását (vajon ki akarta tenni a Facebookra?), akkor nem csak az ukrán hírszerzők elmeállapotában kezdhetünk el kételkedni. De azért engedtessék meg, hogy a titkosszolgálatok szavahihetőségét hamarabb vonjuk kétségbe, mint a munkatársaik ép eszét.

Már csak a fenti példák alapján is indokolatlan naivitás lenne azt feltételezni, hogy a titkosszolgálati kapcsolatok nem szövik át a szomszéd országok politikai pártjait. Dehogynem. Egyértelmű, hogy nemcsak átszövik, hanem a politikai irányvonalat és a konkrét döntéseket is erőteljesen befolyásolják.

Provokálok, tehát vagyok

Világosan látható, hogy Szlovákia, Ukrajna és Románia politikáját az erőszakos asszimilációs törekvések jellemzik. Erőszak alatt itt nem elsősorban a fizikai erőszak értendő, hanem a hatalom ama nyilvánvaló célja, hogy kisebbségi jogok meg nem adásával, vagy éppen azok elvételével erőltesse a csoportkohézió szétzilálását, melynek végső célja a többségi társadalomba történő asszimiláció, az adott nemzetiségi közösség hosszabb távon történő teljes megsemmisítése.

Az is valószínűsíthető, hogy eme cél érdekében a titkosszolgálatok nem korlátozzák tevékenységüket hazai terepre. Ha elgondolkodunk azon, hogy milyen érdekek mozgathatnak egy szlovák, román vagy ukrán titkosszolgálatot, amikor a magyar kisebbségről van szó, akkor egyértelmű hogy minden lehetséges eszközt megragadnak a feszültség szítására.

Persze a politikusok maguktól is örömmel „kijátsszák a magyarkártyát”, ebben azonban készséges partnereik a titkosszolgálatok. Kétségtelen, hogy már csak a saját szervezeti fontosságuk, költségvetésük és privilégiumaik fenntartása és növelése is megköveteli egy állandó ellenségkép táplálását.

Erre az egyik legjobb módszer mindenképpen a provokáció. A meglévő történelmi sérelmekre, alantas indulatokra és alapvető emberi butaságra alapozott taktikák könnyen eredményezik az értelmes közbeszéd ellehetetlenülését, jól szolgálva ezzel egy hosszútávú magyarellenes stratégiát.

A látszat néha csal

Eme tevékenység egyik terepe a sok közül – ugyanakkor nagyon fontos terepe - az internetes nyilvánosság. Biztosak lehetünk abban is, hogy ez nem korlátozódik a passzív megfigyelésre. Bár vannak hazai gyűlölködőink is, nem gondolhatjuk azt, hogy az összes gyűlöletkeltő, agresszív, ugyanakkor minden realitást nélkülöző vélemény pusztán „hazai termés”.

Hírfogyasztókként és véleménnyel rendelkező polgárokként csupán annyit tehetünk, hogy nem hagyjuk magunkat manipulálni, provokálni általuk. A legszerencsésebb magatartás – mi több: nemzeti érdek - az lenne, ha az interneten megjelenő deliráló megnyilvánulások mindegyikét, kivétel nélkül, eleve ilyen titkosszolgálati provokációknak tartanánk, és aszerint is viszonyulnánk hozzájuk.

Hagyjuk őket figyelmen kívül, vagy éppen mondjuk nyíltan a (virtuális) szemükbe: ti minden bizonnyal külföldi, magyarellenes érdekeket szolgáltok - és utána hagyjuk őket figyelmen kívül!

Fogadjuk meg egy olyan ember figyelmeztetését, aki a kortársak közül talán a legtöbbet tette a kárpát-medencei magyarság jövőjéért – Böjte Csabáét. A gyermekmentő szerzetes így fogalmazott államalapításunk minapi évfordulóján: „Ahol gyűlölet, harag, indulat van, ott lehet, hogy igazság is van, de abból nem kérünk. Az az igazság ugyanis olyan, mint az a leves, amely nagyon ízletes ugyan, de döglött legyek vannak benne.”

  •  
    és megosztani