29 augusztus 2013, 12:28

A történet, amely egyesít. A megbékélés titkairól

A történet, amely egyesít. A megbékélés titkairól

Buracsihában Ljubov Maklakova várt bennünket. A házában ültünk egy gazdagon megterített asztalnál. A szívünkben melegség, és egyúttal szomorúság volt. A hangulat nem kedvezett a beszélgetéshez. Vera és Ljuba becsomagoltak egy üveg vodkát és egy doboz Leon Wagner ezredes gombát. Ittunk egy pohárral ”az útra”, majd visszatértem a szállodába Nyandomban.

Másnap, amikor elutazni készültem, megérkezett Dmitrij Pavlov az arhangelszki erdőgazdálkodásból. Ő szibériai lucfenyő palántákat hozott.

- Vidd el ezeket Lengyelországba. Lehet, hogy jóljönnek valakinek. Vidd csak el, ezek egyszerű palánták.

Valaki egy régi ingbe csomagolta a palántákat, meglocsolta és egy zacskóba tette őket… Így indultak útnak velem a szibériai lucfenyők. Néhány nappal később épségben megérkeztek Lengyelországba.

2013. június 14-én Leon Wagner ezredessel ültem a nyaralójában. Azt a vodkát ittuk, amit Buracsihából hoztam neki és gombát ettünk hozzá. Nézegettük a fényképeket és a videókat, amiket ott készítettem. Leginkább én beszéltem, a régi barátom meg hallgatott.

A történetem a távoli Észak-Oroszországban tett utazásomról semmiben se lepte meg őt, a kérdésre pedig, hogy haragszik-e az oroszokra, nyugodtan a következőt felelte:

Az oroszok jó emberek. A rendszer volt rossz. Amikor a hadseregben szolgáltam és nyugodtan tudtam beszélgetni a szovjet tisztekkel, akkor nyíltan beszéltünk erről egymás között. De csak négyszemközt. Egy harmadik fél jelenléte már félelmet szült. Ezt a bizalmatlanságot a rendszer hozta létre, amelyben mi apró fogaskerekek voltunk. Megbocsájtani? Kinek kellene bármit is megbocsájtanom? Egyszerűen egy rendellenes, beteges valóságban kellett élnünk.

Egy bölcs ember kimért szavai, akinek elvette a gyerekkorát a tajga.

Minden totalitárius rendszer számára, amely az abszolút hatalomhoz, a totalitarizmushoz vezetett, nem létezett személyiség. Pontosan ilyen volt a sztálinizmus (1929-1953). Ez a tudományos szocializmus német teoretikusának, Karl Maxnak, munkatársának, Friedrich Engelsnek, az orosz forradalmár Vlagyimir Leninnek, a Cseka lengyel alapítójának, Felix Dzserzsinszkijnek és végül a grúz Sztálinnak volt köszönhető. Az ideológia nem ismer határokat.

Roj Medvegyev orosz történész 40 millió főre becsüli a sztálinizmus áldozatait a Szovjetunióban. Többségük, mintegy 75%, orosz volt. Valószínűleg nincs egyetlen olyan orosz család se, ahol valaki ne dolgozott volna együtt a biztonsági szolgálatokkal. Ugyanakkor nyugodtan mondhatjuk, hogy nincs olyan család se, ahol ne vált volna valaki a kommunista rezsim áldozatává. Ha a történelemre ebből a szemszögből tekintünk, közelebb kerülünk a megbékéléshez.

A lengyek Leon Wagner ezredes megoldotta a tajgából származó palánták kérdését. Az egyiket a saját háza előtt ültette el, a másikat a testvérének ajándékozta, a harmadik pedig a száműzött áldozatokra emlékező sziklák között fog nevelkedni, a szülővárosában, Lomzsában.

Kaptam egy MMS-t a tajgáról. Kazja emléktáblája fényesen ragyog. Mintha a többi gyerekkel együtt üdvözölne minket. Ki volt a számomra Kazja? Az, akinek a sorsáról a nagymamámtól, az apámtól, a nagybátyámtól hallottam. Az, aki miatt a tajga hava hatalmas kőként feküdt a a szívemen. Az én havam 2013 júniusában kezdett el olvadni. Hiszem, hogy azok szívében is elolvadnak, akik elolvassák ezt a beszámolót.

  •  
    és megosztani