20 augusztus 2013, 16:03

A történet, amely egyesít. A júniusok jelentőségéről

A történet, amely egyesít. A júniusok jelentőségéről

Nem igaz, hogy a történelemnek muszáj megosztania az oroszokat és lengyeleket. Ezt csak azok állítják, akik azt szeretnék, hogy örökre ellenségek maradjunk. Gépkocsival Oroszország északi részére indultam el, csakhogy bebizonyítsam az áldozatok és az üldözők utódai kibékülésének lehetelőségét. Utam Nyandomába vezetett, ahol családom kényszertelepülésen élt 1940-ben.

1940 júniusa

Tudta, hogy hároméves fia haldoklik. Tudták ezt idősebb fiai – Karol és Zygmunt – is, tudták ezt szobatársai is a barakkban. Melléhez szorította fiát, énekelt neki és rimánkodott, hogy legyen még egy kis türelemmel. Mondta, hogy apja hamarosan visszatér a börtönből és hogy már június eleje van. Hogy nemsokára lesz gomba és gyümölcs. Még akkor is altatódalt énekelt neki, amikor a gyermek már meghalt. Nagyon csendesen énekelt, nehogy felébresszen bárkit is. Reggel ugyanis mindenkinek munkába kell menni. Munkával kenyeret lehet keresni, a kenyér pedig az életet jelenti. Egyszóval, a gyermek csendben hunyt el.

Amikor Kaziót temették, a sírnál megjelent a láger adminisztrátora és sürgette a jelenlevőket: a munka nem vár. Rájuk ijesztett, hogy ha nem sietnek, a férfiak napi adagját felére csökkenti. Ez nagyon sok volt: a férfiak napi adagja 80 gramm kenyér, a nőké és gyermekeké 30 gramm. Az adminisztrátor jószívű ember volt, ezért azok után, hogy elhantolták a halott gyermeket, megengedte az anyának és két másik gyermekének, hogy munkába állhatnak. És „csak” egy adagot faragott le. Azon a napon 60 gramm szikkadt fekete kenyeret kaptak. 1941. június 3. volt.

A férj, Jan csak szeptemberben térhetett vissza családjához. Az észak-lengyelországi Lomzában élő erdész amiatt került börtönbe, mert állítólag segített megszökni egy fegyencnek a nyandomai lágerból. Tíz évet kapott. Három hónappal Jan visszatérése előtt, 1941. június 22-én Hitler megtámadta a Szovjetuniót. A diverzáns és ellenség egyből szövetségessé vált.

1983 júniusa

Családunk számára a június különleges hónap. Mióta? Valószínűleg Kazio halálának napja, 1941. június 3. óta. Júniusban kezdődött a német-szovjet háború, amely megmentette Kazio apja, Jan életét. Júniusban két gyermeke született Karolnak – Jan és Felixa fiának. 1983. június 30-án halt meg a kis Kazio anyja – Felicja. Halála előtt két héttel elmondta, amire emlékezett fia temetéséről és temetkezési helyéről.

Kaziót más gyermekek mellé tettük. A vasút felett egy kisebb dombon feküdtek, kb. 100-200 méterre barakkjainktól. Bizonyára a sírok már nincsenek meg, a tajga felfalta azokat.

2013 júniusa

Kazio halálának évfordulóján, június 3-án indultam útra, harminc évvel édesanyám halálát követően.

Uticélom Buracsiha falu, amely Nyandoma várostól 20 km-re fekszik. Moszkvától északi irányban mintegy 800 km, Arhangelszktől pedig délre 600 km távolságban található. Utazásom célja az, hogy emléktáblát állítsak a 3 éves Kaziónak.

Vissza kell térnem Lengyelországba 50. születésnapomra, azaz június 14-ra, hogy egy üveg vodka mellett elbeszélgethessek Leon ezredessel arról, amit láttam, és arról, amire ő emlékszik. És hogy végiggondoljam, hogy a kegyetlen történelem közelebb hozhatja-e a népeket?

1939 szeptembere

A lengyelek számára 1939 szeptemberének története egyértelmű. Szeptember 1-én országunkat megtámadta Németország, a német hadsereg keleti irányban indult el. Szeptember 17-én keletről Lengyelország területére behatolt a Szovjetunió, amelynek hadserege nyugati irányban nyomult előre. Ez a Harmadik Birodalom és a Szovjetunió 1939. augusztus 23-én kötött egyezményének, az ún. Molotov-Ribbentropp-paktumnak volt az eredménye. A megszállt övezetek határát a németek és oroszok a Harmadik Birodalom és a Szovjetunió által 1939. szeptember 28-án kötött, a határról és barátságról szóló paktumban jelölték ki.

1939 decemberében letartóztatásokra került sor az internálásra kijelölt személyek körében. A lengyel függetlenségért folytatott szabadságharc egykori résztvevői köréből válogatták ki őket. Bizonyos sémáról beszélhetünk: decemberben őrizetbe vétel, Karácsony és Újév már a börtönben. Február 10-én orosz katonák eljöttek a letartóztatottak családtagjaiért, 15-30 percet adtak nekik a szedelőzködésre. Vasútállomásra szállították őket, hogy az ismeretlenbe vigyék őket.

Váratlanul vége szakadt a gyermekkornak. Tizenhárom napon át utaztak. Szerelvényük majdnem Buracsiha állomáson állt meg. Aztán hóban gyalogoltak 18 kilométert Szoljuga településig.

  •  
    és megosztani