19 augusztus 2013, 18:48

„Prágai tavasz”: a meg nem valósult remények osztaléka

„Prágai tavasz”: a meg nem valósult remények osztaléka

1968 augusztusában megkezdődött a Duna hadművelet. A Varsói Szerződés csapatai bevonultak Csehszlovákiába, és véget vetettek Alekszandr Dubcek demokratikus reformjainak. Az 1956-os magyar felkeléstől eltérően a Prágai Tavasz elnyomása viszonylag kis vérontással járt.

Dubcek pártfőtitkár és társai vezette demokratikus reformok körülbelül félévig tartottak: 1968. január 5-étől augusztus 21-éig, amikor Csehszlovákiába a Szovjetunió és szövetségesei vonultak be. A szovjet vezetés több hónapig gondolkodott, nem tudta, hogy mit tegyen az önfejű Prágával: a további reformok miatt széteshetett volna a keleti blokk. Sőt, a Kremlben attól is tartottak, hogy a „reformok vírusa” túlterjedhet Csehszlovákia határain kívülre, és nemcsak Kelet-Európa elitjét fertőzi meg, hanem a szovjet liberális pártfunkcionáriusok egy részét is. A tábornokoknak megvolt saját érvük, amely a katonai megoldás mellet szólt – véli Alekszandr Sztikalin történész: Lengyelországtól, Magyarországtól és az NDK-tól eltérően Csehszlovákiában nem állomásozott a szovjet csapatok kontingense:

A szovjet vezetés már régóta aggódott amiatt, hogy Csehszlovákiában nincsenek a szovjet csapatok, és hogy többezer kilométeres határszakasz Nyugat-Németországtól a Szovjetunióig valójában nincs megvédve. Tehát ürügyet kellett találni ahhoz, hogy kitöltsék ezt az űrt. A „Prágai tavasz” megadta az ürügyet.

Ma számos politikai elemző szerint a Szovjetunió az akkori körülményekből kiindulva járt. Egy ilyen lépést vállalta volna bármely nagy katonai-politikai tömb vezetője. De ez az akció óriási kárt okozott a Kreml hírnevének. A prágai tavasz elnyomásában a Varsói Szerződés öt országa vett részt, mindazonáltal a „szabadság fojtogató” „dicsőségét” a Szovjetunió szerezte meg.

A Nyugat szemében a prágai tavasz a mártíromság zászlója lett. A poszt-szovjet Csehország vezetői politikai tőkeként használták fel azt. A prágai tavasz egyik legfontosabb következménye lett, hogy Csehország csatlakozott a vezető európai hatalmak klubjához – véli Pavel Szvjatyenkov politikai elemző.

Az 1968-as eseményekben betöltött szerepének köszönhetően Csehország az európai hatalmak klubjának egyenlő tagja lett. Most Csehország véleményét, állásfoglalását figyelembe veszik Európában. Nem érezni, hogy ez az ország egy szegény mostohalány lenne, aki támogatást kap az Európai Bizottságtól.

Cseh politikusok hangja tisztán hallható nemzetközi szinten. 2009-ben a Lisszaboni Szerződés aláírásakor Václav Klaus cseh elnök kitartása arra kényszerítette az Európai Uniót, hogy bizonyos engedményeket tegyen Prágának – emlékezteti

Pavel Szvjatyenkov

. Hosszú történetük során a cseheknek nagy állam védelme alatt kellett élniük. Megtanulták, hogyan kerüljék a nyílt konfliktusokat, és mindig kivívták maguknak a szavazati jogot.

Szovjetunió, Varsói Szerződés, Csehszlovákia, Prágai tavasz, Társadalom
  •  
    és megosztani