19 augusztus 2013, 16:52

Csehszlovákia megszállása: vallomás első kézből

Csehszlovákia megszállása: vallomás első kézből

1968. augusztus 19-én a Kreml döntést hozott a "prágai tavasz” elnyomásáról. Oroszországban ezeket az eseményeket még mindig „inváziónak, Csehországban és Szlovákiában viszont „megszállásnak” nevezik. Ezzel kapcsolatban Vladlen Krivosejev az események szemtanúja fejtette ki gondolatait az Oroszország Hangja rádiónak. 1968 augusztusában az Izvesztyija szovjet lap tudósítójajként dolgozott Prágában.

Augusztus 20-ról 21-ére virradó éjszaka tudósítói irodánkban ültem, sürgősen be kellett fejeznem egy cikket arról, hogyan teljesítik a csehszlovák vállalatok a szovjet rendeléseket. Hirtelen szólt a telefon: Zdeněk Hořenía Rudé právofőszerkesztőjének helyettese telefonált, akivel barátok voltunk. „Figyelj, már itt vannak a tieitek.” Nem tudtam elhinni: úgy véltem, hogy az invázió abszurdum. És újra szól a telefon: „Hallod ezt a zajt?” Kinyitottam az ablakot, zsibong az ég: Ruzyně repülőtér felé 30 másodpercenként repülnek az IL-ek. Bekapcsolom a rádiót, és a Praga Rádió bemondójának aggódó hangját hallom: „Mindenki, aki még nem alszik, ébresszék fel azokat, akik alszanak! Kormányunk fontos közleményét olvassuk fel. A Szovjetunió és a Varsói Szerződés megsértette a szövetségi szerződést, és átlépte Csehszlovákia határát…” Reggel, amikor kinyitottam az irodánk ablakát, megláttam, hogy házunk előtt egy tank áll. Nagy tömegek gyűltek össze Prága utcáin, és kifejezték felháborodásukat. De az elején nem is gondolták, hogy ez megszállás. Elviselhetetlenül forró augusztusi nap volt, és a tankokban ülő szovjet katonáknak, akik állandóan kidugták fejüket a nyílásokból, a városiak meg próbálták magyarázni, hogy itt békés élet folyik. Miért érkeztek ide? Én is elbeszélgettem a katonákkal, és megdöbbentem, amikor az egyik megmondta, hogy úgy gondolták, hogy Németországba viszik őket. Egy másik közölte: azért jöttek, hogy megvédjék a cseheket a németektől, akik hamarosan elfoglalják Csehszlovákiát. Egyszóval, propaganda badarságokat mondtak. A fiatal szovjet katonák szemében értetlenséget lehetett látni. Szép várost, jól öltözött embereket látták maguk előtt, a kirakatok tele voltak áruval és élelmiszerekkel, amilyeneket nem lehetett akkor kapni a Szovjetunióban…

Vladlen Krivosejev már harmadik éve dolgozott Csehszlovákiában, sok cikket írt a gazdasági reformról, arról, hogyan próbálják összehangolni a piaci mechanizmusokat a tervgazdálkodással. Cikkeit közölték, annak ellenére, hogy a szerző nagyon lelkesen írt a reformokról. De a csapatok bevonulása után Krivosejevet visszahívták a Szovjetunióba, ahol sokáig munka nélkül maradt, és végül nagy nehezen munkát kapott egy idegenforgalmi irodánál. 1968. augusztusi események gyökeresen megváltoztatták a sorsát. Ő maga így magyarázza az akkori események okát:

Szovjet katonai „héják” csapatokat akarták elhelyezni Csehszlovákiában. Négyszer fordultak Novotny elnökhöz az ilyen kéréssel, aki mindig azt válaszolta, hogy nincs szükség katonai bázisra, hiszen szükség esetén a csapatok 2-3 óra alatt érkezhetnek Csehszlovákiába. Ami meg is történt. A kremli politikai vezetőket, a szovjet embereket meg próbálták győzni, hogy a csehszlovákiai átalakítások a szocializmus elutasítását jelentik, hogy az országot Németország katonai inváziója fenyegeti. És itt el kell ismerni, hogy a „prágai tavasz” reformjai veszélyes példát mutathattak volna a szovjetrendszernek, amelyet nem akartak megreformálni.

Mit érzett a szovjet újságíró a prágai invázió után? Bevallotta, hogy szégyellt kimenni az utcára, és ez veszélyes is volt. A tudósítói iroda ajtajára valaki akasztófát rajzolt. Amikor ez megtörtént, cseh barátai a szó szoros értelmében őrködni kezdtek az ajtónál.

Azokban a napokban fiatal, ember erős lévén először megéreztem, hogy fáj a szívem

– emlékezik vissza Vladlen Krivosejev.

Szlovákia, Szovjetunió, Csehország, invázió, Varsói Szerződés, Prágai tavasz, Politika
  •  
    és megosztani