16 augusztus 2013, 16:59

A Duna hadművelet: 45 év elteltével

A Duna hadművelet: 45 év elteltével

1968. augusztus 18-án a Varsói Szerződés országainak vezetői a moszkvai találkozón jóváhagyták csapataik behatolását Csehszlovákiába. Augusztus 21-én hajnalban a Szovjetunió, Lengyelország, Kelet-Németország, Magyarország és Bulgária csapatai négy irányban rádiócsend módban átlépték a csehszlovák határt. Így kezdődött a Duna hadművelet, amely a cseheket és a szlovákokat a demokratikus reformok megszüntetésére kényszerítette.

Milyennek tűnnek ma ezek az események? Milyen hatással voltak Oroszország, Csehország és Szlovákia kapcsolatára, konkrét emberek sorsára? Erről mesélt az Oroszország Hangjának telefonon Prágából Lubos Dobrovsky, korábbi cseh nagykövet Oroszországban, az 1989-es ”bársonyos forradalom” aktív tagja.

A megszállás idején a csehszlovák rádió moszkvai tudósítójaként dolgoztam. És persze érzelmileg is belesodrottam az eseményekbe. Előre láttam a fegyveres fellépésüket, hiszen a csehszlovák határon hosszas hadgyakorlatokat tartottak egyesített csoportban. Nyilvánvaló volt, hogy a csapatok bármelyik pillanatban bombázhatnak, hogy megakadályozzák a csehek és a szlovákok próbálkozását egy ”emberi arcú szocializmus” felépítésére.

Ön ezt érezte és aggódott. És Csehszlovákiában milyen hangulat volt jelen az invázió előestéjén?

Mindenkin illúziókban és reményben élt. A legtöbben naivan úgy vélték, hogy kommunista párt reformgondolkodású vezetői képesek lesznek lazítani a totalitárius rendszeren, megújítani azt, amit meg is engednek nekik. Az emberek egyszerűen nem vették figyelembe a Szovjetunió és más kommunista rezsimek vezetésének a reakcióját a reformista hangulatú Csehszlovákiát illetőn. Hiszen ez a hangulat könnyen átterjedhetett volna az egész úgynevezett szocialista táborra, amitől ezen országok vezetői halálosan féltek.

Mihez kezdett azokban a napokban Moszkvában?

Blokkolták a közvetlen kapcsolatomat Prágával. A Reutersben és az AFP-nél (Agence France-Presse) található kollégáimon keresztül tájékoztattam Prágát, hogy mennyire torzítva ábrázolja a szovjet sajtó a Csehszlovákia demokratikusabbá tételére tett kísérletet. Érthető, hogy hamarosan száműztek engem. A csehszlovák rádiótól magamtól távoztam, egy ideig a ”Literární noviny” és a ”Láng” magazinoknál dolgoztam, ezeket azonban hamar bezárták. Hogy mihez kezdtem? Elmentem raktárkezelőnek a nemzeti irodalmi múzeumba, szenet lapátoltam, ablakokat mostam…

És Ön mégis újra Moszkvába került…

De ez több év elteltével történt! Végbement a ”bársonyos forradalom”, összeomlott a kommunista rezsim. Együtt dolgoztam a külügyminiszter-helyettessel, a védelmi miniszterrel, Havel elnök vezérkari főnökével. És csak ezt követően küldtek Moszkvába nagykövetnek.

Hogy érzi magát ez alkalommal Moszkvába?

Teljes szívvel örültünk a kommunista rendszer bukásának a Szovjetunióban és a demokratikus Oroszország kialakulásának. Nagy figyelemmel követtük, hogy hogyan épül fel a civil társadalma és születnek meg a demokratikus intézményei. Azonban ma az egyes tendenciák Oroszországban aggodalomra adnak okot. Ahogyan szintén aggodalmakat váltanak ki a Csehországban megjelenő autoriter elnöki köztársaság jelei is. Az új elnök néha igazi diktátorként viselkedik: a kormány lemondott, a parlament is hamarosan feloszlik, a politikai pártok felbomlanak…

A csehek most a saját dolgaikkal vannak elfoglalva. A ”Prágai tavasz” elnyomása, ami 45 évvel ezelőtt történt, már nem foglalkoztatja őket…

 

  •  
    és megosztani