14 augusztus 2013, 19:27

A nácik egyből a pokolba kerülnek – késett a történelem méltó büntetése

A nácik egyből a pokolba kerülnek – késett a történelem méltó büntetése

A napokban Budapesten nyugodt körülmények közt Budapesten távozott az élők sorából Csatáry László náci bűnös. Az egykori náci háborús bűnösöket köröző Simon Wiesenthal Központ közben felvette feketelistájára az előrehaladott életkorú Mihail Gorskov észtországi lakos nevét.

Az immár elhunyt Csatáry László és az élő kollaboráns Mihail Gorskov azok körébe tartoznak, akik elkerülték a felelősségre vonást.

Csatáryt távollétében halálra ítélték a háború utáni Csehszlovákiában azért, hogy részes volt 16 ezer zsidó elpusztításában. A háború idején Csatáry a kassai gettó parancsnoka volt. Pozsony követelésére a múlt évben a rendőrség őrizetbe vette őt Budapesten, azonban Szlovákiának nem adták ki. A magyar bíróság figyelembe vette a bűnöző előrehaladott életkorát és házi őrizetbe vette.

Mihail Gorskov észtországi lakost azzal gyanúsítják, hogy aktív résztvevője volt 3 ezer zsidó megsemmisítésében Fehéroroszország területén. Az Egyesült Államok – Gorskov ott élt 2002-ig – megfosztotta őt az állampolgári jogoktól, amiért eltitkolta múltját, de az észt hatóságok menedéket nyújtottak neki. Az észt ügyészség két évvel ezelőtt lezárta e hóhér ügyét, bizonyítékok hiányára hivatkozva. Nem vették figyelembe azt, hogy Oroszország és Fehéroroszország rendelkezik minden szükséges bizonyítékkal.

Eltérő adatok szerint a II. világháború idején csupán a Szovjetunióban mintegy 1,5 millióan voltak azok a személyek, akik a nácikkal cimboráltak – mondja Lev Szimkin jogász.

Azok, akik a német-fasiszta bitorlókat szolgálták ki, ill. mai szóval kollaboráltak, akik a német hadseregnél szolgáltak, gyűjtőtábort őriztek, természetesen igyekeztek a német csapatokkal együtt távozni Nyugatra. Egyeseket ugyan kiadták a Szovjetuniónak, de túlnyomó részük – több százezer személy – eltűnt a Nyugaton.

Természetesen csakis a bíróság döntheti el, hogy ezek a személyek bűnözők voltak-e vagy vétlenek – folytatja Lev Szimkin. A szovjet időben a hatóságok kivételes esetekben – például, ha tömeggyilkosokról volt szó – fordultak a nyugati országokhoz, kérve a bűnösök kiadatását. De még abban az esetben is, amikor Moszkvától bizonyítékokat kaptak valamelyik háborús bűnös bűntettei bizonyítására, az európaiak inkább nem adták ki a volt kollaboránsokat. Ennek az volt a magyarázata, hogy a Szovjetunió és az európai országok nem írtak alá kiadatási szerződést. De voltak egyéb okok is – mondta Lev Szimkin.

Hidegháború folyt, és azt tartották, hogy ha ezeket az embereket, még ha azok bűncselekményeket is követtek el, a Szovjetunióban vonják felelősségre, semmi garancia sincs arra, hogy a per igazságos lesz. De a nyolcvanas években, amikor a Szovjetunió és a Nyugat viszonyában beindult a felmelegedés, az európai sajtó és a közvélemény követelni kezdte a nyugati igazságszolgáltatásnak a bujdosó háborús bűnösök iránti hozzáállása felülvizsgálását. Lev Szimkin szavai szerint ennek ellenére a Szovjetunió területén háborús bűnöket elkövetett és aztán a Nyugatra menekült személyek túlnyomó többsége elkerülte a felelősségre vonást.

  •  
    és megosztani