12 augusztus 2013, 16:36

A szemipalatyinszki kísérleti telep tanúságai

A szemipalatyinszki kísérleti telep tanúságai

Pontosan hatvan évvel ezelőtt – 1953. augusztus 12-én – a szemipalatyinszki kísérleti telepen robbantották fel az első szovjet hidrogénbombát.

A negyvenes évek vége – az ötvenes évek eleje igazi korszakot alkottak a szovjet atomprogramban. A szovjet tudomány és technológiák színvonalát felmérő korabeli amerikai elemzők prognosztizálták, hogy a szovjet atombomba kifejlesztése csaknem egy évtizedet fog váratni magára, és azt jósolták, hogy az első atomkísérletek a szovjeteknél az ötvenes évek közepén esedékesek majd. Így Washingtont nagyon kellemetlenül érinthette az első szovjet atombomba kísérleti felrobbantása 1949. augusztus 29-én.

Válaszlépésként az USA forszírozta saját atompotenciálja kifejlesztését. A Szovjetuniónak pedig megfelelő választ kellett adnia erre, hiszen máskülönben veszélybe került volna az ország léte és az az irányvonal, amelyet a Szovjetunió követett a II. világháborúban aratott győzelmét követően.

1953. augusztus 12. Az első szovjet hidrogénbomba felrobbantása. Ez eredeti fejlesztés volt, a vonatkozó munkálatok Andrej Szaharov és Julij Hariton vezetésével zajlottak. Hiszen nem titok, hogy az első szovjet atombombát a hírszerzők által szerzett iratok alapján állították elő. A fejlesztést alapvetően a KB-11, azaz a 11. számú tervezőiroda végezte. Napjainkban ez a Volga-menti Szarov városban elhelyezkedő Oroszországi Szövetségi Nukleáris Központ, a szovjet nukleáris fegyver bölcsője.

A szemipalatyinszki kísérleti telepen komoly munkálatokat végeztek, csakhogy mindent előkészítsenek az atomkísérlet számára. Azokat a számításokat, amelyeket napjainkban szuperkomputer végez (egyébként a legnagyobb kapacitású oroszországi szuperkomputer éppen a szarovi nukleáris központban található), annak idején közvetlenül a terepen mértek. A kísérlet megvalósítása érdekében mindegy 3 ezer mérő és regisztráló műszert készítettek elő. A mezőn a robbantás helyszínétől különböző távolságban 190 különböző építményt állítottak fel. Azonkívül 7 harckocsit, 17 ágyút és aknavetőt. A reptéren 16 repülőgép állt. Az eseményeket filmszalagra vették fel.

A robbanás ereje oly nagy volt, hogy az epicentrumtól 4 kilométernyi távolságban az épületek mind romba dőltek. A bombarobbantás helyszínétől egy kilométerre lévő vasúti híd – annak 100 tonnás hídszakaszai – a robbanás következtében 200 méterre repültek el.

A szemipalatyinszki kísérleti telepen 1953 augusztusában felrobbantott bomba nem volt a világ első hidrogénbombája – az Egyesült Államokban szintén fejlesztettek hidrogénfegyvert és kísérleteket hajtották végre. Azonban ez lett az első olyan hidrogénfegyver, amely viszonylag könnyen szállítható volt. Iparilag két évvel később kezdtek gyártani hidrogénbombát, azonban kimondottan az 1953-as szemipalatyinszki kísérlet alakította ki azt a törékeny egyensúlyt a hidegháborúban, amely fennállt egészen a nyolcvanas végek közepéig.

A negyvenes-ötvenes években, sajnos, még nem voltak adatok az osztódó anyagokkal való kísérletezés veszélyességéről. Nem hallgatható el az a tény, hogy az első nukleáris kísérletek óriási kárt okoztak a környezetnek. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy máig nem tudjuk megmondani pontosan, hogy mindent tudunk az ionizáló sugárzás emberi szervezetre gyakorolt hatása következményeiről…

De akkoriban nem volt más lehetőség nukleáris kísérletek megvalósítására. Amint megjelent ilyen lehetőség, a Szovjetunió kezdeményezte az atomrobbantások korlátozását, majd pedig végleges betiltását.

 

  •  
    és megosztani