5 augusztus 2013, 17:40

Kína nyílt-tengeri flottát épít

Kína nyílt-tengeri flottát épít

Kína nyílt-tengeri flotta építését tervezi. Hszi Csin-Ping beszéde arról, hogy Kína váljon erős tengeri hatalommá, jól mutatja a kínai vezetés különböző nemzedékei által képviselt tengerészeti stratégia permanenciáját.

Az elnök kijelentése arról, hogy Kínának erősítenie kell pozícióit a világóceánon, azt a következtetés sugallja, hogy a kínai külpolitikában változások lehetnek.

Hszi Csin-Ping utalt arra a fontos szerepre, amit a világóceán tölt be Kína gazdasági érdekeinek és nemzetbiztonságának szavatolásában. Feltételezhető, hogy a tengerben levő készletek felhasználása a jövőben fontos forrás lehet a kínai gazdaság növekedéséhez. Ugyanakkor a kínai vezetés retorikája jóval túlmegy a világóceán készletei felhasználásának célszerűségét illető beszédeken. A kínai vezetés fokozott figyelmet szentel az ország tengerjogi védelmével kapcsolatos lehetőségek fokozásának. Azaz: ebben a vonatkozásban a figyelem az erős tengeri hatalom kiépítésében a katonai aspektusra irányul.

Egy erős óceáni flotta építését mindig úgy fogadják, mint kihívást azoknak az országoknak a vonatkozásában, amelyek meghatározzák a világ jelenlegi rendjét, függetlenül attól, hogy milyen nyilatkozatokkal és megalapozással támogatják ezt az építést.

1898-ban II. Vilmos német császár kijelentette, hogy Németország jövője a „vízen van”. Még abban az évben elfogadta a német parlament az első tengerészeti törvényt, amely a hadi flotta gyorsított építésének kezdetét jelentette. A későbbiekben mindez haditengerészeti versengéssé nőtt Nagy-Britanniával.

Alfred von Tirpitz admirális, a német flotta fejlesztési programjának kidolgozója, parlamenti beszédében rámutatott. „Németország tengeri érdekei a birodalom megalapítása óta teljesen váratlan módon nőttek. Ezeknek az érdekeknek a biztosítása Németország számára létkérdés. Ha akadályozzák vagy komolyan károsítják ezeket az érdekeket, az ország először gazdasági, majd pedig politikai hanyatlásnak indul”.

Érdemes összevetni ezt a kitételt Hszi Csin-Ping beszédének alábbi részletével: „A tenger szerepe a nemzetgazdaság fejlesztési struktúrájában, a külvilágra való nyitottságában mind észrevehetőbben hat ki az állami szuverenitás, a biztonság, a fejlődési érdekek védelmére, valamint az ökológiai civilizáció kiépítésére. A politikai, gazdasági, katonai és technológiai szférákat illetően a nemzetközi konkurenciában a (tenger) stratégiai szerepe ugyancsak nő”.

Különböző országokról, eltérő történelmi időszakról van szó, de a gondolat ugyanaz. Akár Németország az I. világháború előtt, Kína is mind jobban függ a külpiacoktól és a külföldi nyersanyagtól, miután gazdasági növekedése gyors, de saját készletei korlátozottak. Németországhoz hasonlóan, a nyugati cégekkel kemény konkurenciában tudja kivívni a maga helyét a világpiacon. Ebben a konkurenciaharcban nem csupán a politikai, de a katonai tényezők is hatást gyakorolnak.

A Nyugat líbiai intervenciója, Kadhafi rendszerének bukása az országban dolgozó kínai építési cégeknek 16,6 milliárd dollár veszteséget okozott. 35 ezer kínai polgárt kellett sürgősen evakuálni. Amennyiben Kína nem lesz képes saját gazdasági érdekeinek politikai és katonai módszerekkel való megvédésére külföldön, a globális gazdasági expanzióra vonatkozó tervei bizonyos ponton leküzdhetetlen korlátokba ütközhetnek.

  •  
    és megosztani