27 július 2013, 12:31

A háború árnyéka a koreai-félsziget felett

A háború árnyéka a koreai-félsziget felett

Ma van a koreai háborút lezáró fegyverszüneti megállapodás aláírásának 60. évfordulója. Ugyanakkor formális szempontból a háború nem ért véget és nagy befolyással volt a két koreai állam későbbi történelmére.

Az 1953. július 27-én aláírt megállapodás teremtette meg azt a Koreai-félszigetet, amely ma a világtérképen látható. A modern Korea számos problémája és ellentmondása a koreai háború idejére vezethető vissza.

Koreában az észak és dél közötti háború gyakorlatilag döntetlennel zárult, ugyanakkor hatalmas áldozatába került a koreai népnek. Mindkét koreai állam rendelkezik olyan vonásokkal, amelyek a koreai háborúra nyúlnak vissza. Gondolhatunk itt arra például, hogy Dél-Korea évtizedeken át katonai diktatúra maradt. Gyakorlatilag ez volt az egyetlen katonai diktatúra Kelet-Ázsiában. A háború egy másik öröksége a nemzetbiztonsági törvény. Ha nem ontottak volna ki annyi vért a háború évei alatt, akkor a dél-koreai konzervatívoknak sokkal nehezebb lett volna megmagyarázniuk ennek az antidemokratikus törvénynek a létezését.

Ugyanakkor a háború a legnagyobb hatással Észak-Koreára volt. A háborús évek alatt alakult meg az észak-koreai uralkodói elit. Észak-Koreában a háború végétől a ’90-es évekig szinte az összes felső és középvezetői pozíciót a koreai háború egykori tábornokai és tisztjei töltötték be. A világnézetük nagymértékben befolyásolta a hivatalos észak-koreai ideológiát és politikát.

Az észak-koreai veterán tisztviselők számos tanulságot levontak a koreai háborúból. Sajnos azonban a legtöbb ilyen leckét kevésbé alkalmazták a civil életben, és sok évbe telt, mire figyelembe vették ezt a tényt.

A koreai háború első leckéje a hadsereghez és a katonai hatalomhoz való áhítatos hozzáállás volt, ami annyira jellemző a KNDK-ra. Az erős hadsereg támogatása saját céllá vált. Évtizedeken keresztül az észak-koreai vezetők az ország katonai erejének maximalizálását tartották fő feladatuknak, nem pedig a gazdasági potenciálét.

Másrészt pedig éppen a koreai háború éveiben formálódott meg az észak-koreai politikai elitnek az a véleménye, hogy a legösszetettebb politikai problémákat katonai erő alkalmazásával oldhatják meg. Innen ered a diplomácia iránti bizalmatlanság, bármilyen nemzetközi kapcsolat ”nulla összegű játszmaként” való megítélése, ahol az egyik fél elkerülhetetlenül veszít, a másik pedig nyer.

A harmadik következtetés, amelyet Phenjan a háborús tapasztalatából nyert, az a meggyőződés, hogy a gazdasági és technológiai fejlődés legnehezebb kérdéseit a mozgósítás révén oldhatják meg. Az egykori tábornokok és ezredesek a frontvonalról, akik 1953 után a gyárak és vasutak igazgatóivá váltak, folytatták azoknak a módszereknek az alkalmazását a vállalatok irányítása során, amelyeket a fronton tanultak meg, és amelyek jól működtek a hadseregben. Innen ered az észak-koreai gazdaság mozgósított jellege.

Így tehát a háború nem csak pusztítást és halált hagyhat maga után, hanem változást is hozhat a felismerésben és a világnézetekben. Ugyanakkor könnyen lehet, hogy a koreai háború öröksége a múltba vész el. Most mindkét koreai hatalmat a veterán katonák gyerekei irányítják, őket azonban az unokák fogják leváltani.

Ugyanakkor a koreai háború által létrejött legfőbb probléma a mai napig nem megoldott, ez pedig az országhatár. Elképzelhető, hogy Koreának még sokáig kell élnie ezzel a problémával.

  •  
    és megosztani