20 július 2013, 11:59

A „Buldózer” portréja a balkáni háborúk hátterében

A „Buldózer” portréja a balkáni háborúk hátterében

Balkáni munkám során sokszor összefutottam Holbrooke úrral Szarajevóban, Zágrábban és Belgrádban. A nyugati kollégák a „Buldózer” és a „Dühös bika” beceneveket adták neki.

A világ számára Richard Holbrooke 1995 nyarán vált ismertté, amikor Szarajevó, Zágráb és Belgrád között ingadozott, hogy rábeszélje Alija Izetbegovićot, Franjo Tuđmant és Slobodan Miloševićet a háború befejezésére Bosznia-Hercegovinában.

Egy ilyen utazás alkalmával 1995 augusztusában Richard Holbrooke csodával határos módon maradt életben. Azokban a napokban a boszniai fővárosba csak a francia kék sisakosok páncélozott járművein lehetett bejutni. Az Igman hegyen a páncélozott jármű az amerikai delegációval aknára futott és felrobbant. Meghalt az amerikai kapcsolattartó csoport képviselője, Robert Frasure, a Nemzetbiztonsági Tanács munkatársa Nelson Drew és a helyettes honvédelmi miniszter Joseph Kruzel. Richard Holbrooke még csak meg sem sebesült.

Nem sokkal ezután a NATO repülőgépei elkezdték bombázni Szerbiát. A bombázás formális okává az 1995. augusztus 28-i szarajevói piacon történt robbanás vált. A tragédia felelőseinek kilétét nem sikerült kideríteni, a NATO azonban rögtön a szerbeket tette felelőssé. Augusztus 30-án az amerikai, brit, francia, német, török, holland és spanyol légierő megkezdte a boszniai szerbek bombázását. A két hét alatt mintegy 1000 bombát dobtak le, 13 rakétát lőttek ki. A művelet szeptember 14-én fejeződött be, amikor a szerbek beleegyeztek a NATO ultimátumaiba.

A Szerb Köztársaságban minden radarállomást, fegyverraktárt, rakétavédelmi rendszert, hidat leromboltak, továbbá megsemmisítették a legtöbb telekommunikációs központot és az infrastruktúra legtöbb objektumát.

1995. november 1-én Richard Holbrooke bezárta Izetbegovićot, Tuđmant és Miloševićet három hétre a Right-Peterson bázison (Ohio állam). A tárgyalások után a három vezető beleegyezett az amerikai feltételekbe és november 21-én aláírta a Daytoni békeszerződést. Bosznia-Hercegovinában a három éves háború ezzel véget ért. Dayton után a „Buldózer” Richard Holbrooke-ot Nobel-díjra jelölték.

A sikeres boszniai projekt azonban nem hagyott nyugtot Bill Clintonnak és 1997-ben felkérte Holbrooke-ot a koszovói projekt megkezdésére. Az USA támogatásával Szerbiában aktivizálódtak a koszovói albánok. Létrehozták saját hadseregüket és harcoltak a Jugoszláv Népi Hadsereg ellen. Először Washington a mérsékelt Ibragim Rugovot tette meg vezetőnek, de ő semmilyen támogatást nem élvezett a katonák részéről. Ezután jött Hashim Thaçi.

1999 februárjában Holbrooke azt a feladatot adta az albánoknak, hogy szakítsák meg a tárgyalásokat és kezdjék meg a katonai műveleteket Szerbia és Montenegró ellen. Washington és Brüsszel készen álltak erre a háborúra. Meg kellett győzni az amerikai és az európai közvéleményt, hogy a koszovói krízis miatt meg kell büntetni a szerbeket. Az eszközöket pedig nem sajnálták.

A koszovóiaknak segítettek az amerikai albánok, akik mintegy 40 ezren élnek az USA-ban. 1999. március 24-én Clinton és Solana úgy döntött, hogy meg kell kezdeni a hadműveleteket a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság ellen, amelyet 78 napon át romboltak. 1999 nyarán a NATO bevonult Koszovóba és Metohijába. 2008. február 17-én Prishtinában kikiáltották Koszovó függetlenségét.

A belgrádi sajtó később azt írta, hogy Hillary Clinton kampánya közben látták Dick Holbrooke-ot gazdag albánok társaságában, jobban mondva az ismert tőzsde mágnás, Richard Lukajo cégénél, aki arról híres, hogy ő volt az Albán-Amerikai Nemzeti Tanács elnöke és fegyvert szállított a koszovói felszabadító hadseregnek.

Balkán, háború, Richard Holbrooke, Politika
  •  
    és megosztani