18 július 2013, 14:14

Németország volt a kedvenc Görögországban

Németország volt a kedvenc Görögországban

Hans-Olaf Henkel professzor, az IBM volt menedzsere és a német iparszövetség (BDI) korábbi elnöke, akinek Eurohazudozók c. könyve július 22-én jelenik meg a Heyne kiadó gondozásában, kifejtette véleményét Junckerről, Merkelről és az egységes európai valuta alternatíváiról.

Eurohazudozók címet adta a könyvének. Kik a hősei?

Könyvemben olyanokról írók, akik eltévelyedtek, a fantasztákról és a hazudozókról. Meghagyom az olvasónak a jogot, hogy maga döntse el, melyik kategóriához tartozik az adott politikus. Egyiküket azonban jellemzem: Jean-Claude Junckert, aki 12 éven át csapta be az európaiakat, és tette a hazugságot az európai politika eszközévé.

Angela Merkel szerint az euró stabilitása egész Európa érdeke. Osztja Ön ezt a véleményt?

Igen, osztom. A kérdés csak az, hogy, miként valósítható meg. Ha úgy, hogy az eurózóna versenyképessége esik, akkor ez idővel magának az eurónak a létét is kérdésessé teszi. Miközben a világgazdaság 2,5 százalékos növekedést mutat az idén, az euróövezetben felgöngyölítik a termelést. Németország a növekedésnek csak 0,3 százalékát adja. Az euróövezetben történelmi maximumon van a munkanélküliség. 19 millió az állásnélküliek száma. Az Európai Unió déli országaiban a fiatalok körében olyan mértékű a munkanélküliség, hogy az már a demokráciát fenyegeti.

Az euró politikailag rombolja le az euróövezet államai közötti kapcsolatokat, miközben a válság előtt Görögországban Németország volt a kedvenc. A német- francia kapcsolatok az elmúlt ötven évben soha nem voltak olyan rosszak, mint ma. Mélyül a határ az eurót bevezetett és a be nem vezetet országok között. Az EU tíz országa közül, ahol nincs bevezetve az euró, csak a romániai lakosság szeretné, ha ez lenne a fizetőeszköz. Még Lettországban sem tart igényt a lakosság az euró bevezetésére. Ezt mutatják az Európai Bizottság által végzett felmérés eredményei.

Le kellene mondani az euróról?

Nem gondolnám, hogy a végsőkig kapaszkodni kellene az euróba, anélkül, hogy ne kínálnánk alternatívát. Márpedig van néhány alternatíva. Az első: a visszatérés a nemzeti valutákhoz. Az euró bevezetése politikai jellegű döntés volt. Az euró krízise azt mutatja, hová lehet jutni, amikor gazdasági célszerűség nélkül hoznak politikai döntéseket. A másik alternatíva: kizárni az euró övezetből a gyenge déli országokat, kezdve Görögországgal.

Megtartható az euró úgy is, ha kilép az övezetből a négy legerősebb állam az euró devalválása érdekében. Észak - Németország, Ausztria, Finnország és Hollandia - számára ezekből az országokból drágább lenne az export. Ez Észak részéről egyfajta szolidaritás a déliekkel. Lengyelország, Csehország, Svédország és Dánia viszonylag hamar eljutna a szintjükre: olyan rendszer alakítva ki, amelyben a valuta megfelelne a gazdasági és a politikai kultúrának. Most viszont Merkel asszony éppen azon van, hogy az eltérő európai kultúrákat alárendelje a valuta szükségleteinek.

Amikor - a jövőben - a déli országok gazdasági eléri majd az északiak szintjét, ismét be lehet vezetni az egységes valutát. De addig még több évtized telne el.
  •  
    és megosztani