17 július 2013, 15:59

Koszovó 98. NATO-zsarolás és a KFH provokációi

Koszovó 98. NATO-zsarolás és a KFH provokációi

1998 októberében az amerikaiak nyíltan zsarolták Belgrádot. Madeleine Olblright interjút adott a CBS tv-csatornának: „A szerbeknek még mindig sokat kell tenniük, hogy teljesítsék a a NATO-val kötött megállapodást Koszovóról. Ki kell vonniuk onnak különleges rendőrségi alegységeket, és a potlólagos katonai erőket.”

„Nem vagyunk elégedettek azzal, ahogyan egyelőre teljesítik a megállapodást – mondta Samuel Berger az elnök nemzetbiztonsági tanácsadója az ABC tv-nek adott interjújában. – Milosevics még nem vonta ki onnan a karhatalmi csapatokat, ahogy megígérte.” Szavai szerint, Wesley Clark tábornok, a NATO európai legfőbb parancsnokát meghatalmazták, hogy katonai csapást mérjen, és ő „készen áll, hogy megtegye azt.”

Az után, hogy a NATO döntést hozott katonai erő alkalmazásáról Jugoszláviában, ténylegesen zsákutcába került: az ENSZ Biztonsági Tanácsa, annak ellenére, hogy a francia és az angol képviselő nyomást gyakorolt rá, nem adott megbízást erőalkalmazásra, csak az EBESZ-nek engedélyezte, hogy akciókat folytasson Koszovóban. 1998 októbere végén a szövetség egyértelműen túllépett feladatainak kereteit, amelyeket chartájában fogalmaztak meg. Azért hozták létre, hogy megvédje saját tagjait, most viszont kiterjeszti tevékenységét azokra az országokra, amelyek nem tartoznak hozzá.

Közben Richard Holbrooke-ot kinevezték az USA állandó képviselőjének az ENSZ-ben. A Fehér Ház akkor mindent alaposan kiszámított: „Egyelőre békén hagyjuk Milosevicsot. Azután újabb tárgyalásokat folytatunk Rambouillet-ben, azt elgáncsoljuk, és bombázzuk Jugoszláviát.” Holbrooke tapasztalata és energiája nagyon jól jött az USA-nak 1999 tavaszán, amikor az „Irgalmas Angyal” százszázalékosan készen állt.

A Koszovói Felszabadítási Hadsereg (KFH) ahogyan csak tudott, segített nyugati támogatóinak. Rade Drobac a jugoszláv Külügyminisztérium Információs Osztályának igazgatója megmagyarázta nekem a helyzetet: „Az albán szeparatisták terrorista csoportjai illegalitásba mentek. Állandóan provokációkat szerveznek, annak ellenére, hogy Belgrád előkészített minden dokumentumot, és kormánybizottságot alakított ki, amely tárgyalni fog a KFH vezetőivel. A régióban most sok olyan ember van, aki hajlandó fegyvert fogni, annak ellenére, hogy Belgrád visszavonta a hadseregét. Ezek a személyek fel akarják éleszteni a „koszovói tüzet”, majd megpróbálják eloltani azt a NATO segítségével. Belgrádnak nincs mit elrejtenie. Nyitottak vagyunk a párbeszédre, meg akarjuk oldani a vidék problémáit. De nem akarjuk Koszovó kilépését Jugoszláviából.”

És még egy fontos részlet. 98 októbere végére az ENSZ Biztonsági Tanácsának újabb határozata Koszovóról nem engedélyezte katonai erő alkalmazását. A NATO diplomaták meg akarták győzni a világot, hogy jogi szempontból elegendő a szövetség minden tagjának konszenzusa. Az ENSZ ez alkalommal sem adta áldást a NATO-nak a bombázásra, és ez jogi szempontból kellemetlen helyzetbe hozta a NATO-t. Ezen kívül, Brüsszel még mindig félt, hogy egyfajta „Koszovói Felszabadítási Hadsereg Légierejének” szerepét játsza majd. A nyugati média minden erőfeszítése ellenére az európai és amerikai közvélemény nem volt hajlandó támogatni Jugoszlávia bombázását. És Brüsszel szünetet tartott 1999. március 23-ig.

  •  
    és megosztani