16 július 2013, 17:19

Oroszország. Kolonizációs objektum vagy benzinkút?

Oroszország. Kolonizációs objektum vagy benzinkút?

A nyári szünet előtt a német és a lengyel szocialisták kifejtették Oroszországgal kapcsolatos nézeteiket a rövid és a hosszabb távlatokra vonatkozóan. Lehangolóak ezek a nézetek, és nehéz megmondani, mikor változik meg ez a helyzet.

A német elit köreiben teljes a megosztottság az Oroszországgal kapcsolatos politikát illetően. Van oroszbarát és atlanti- vagy inkább Amerika-barát csoport, és ezek között folyamatosak a viták. Folytonos a dilemma, hogy az együttműködésen vagy a konfrontáción alapuljanak-e ezek a kapcsolatok.

Lengyelországban Oroszországot csakis történelmi prizmán keresztül látják  - Katyn, a szmolenszki repülőgép-szerencsétlenség-, és úgy tekintik, mint nem kívánatos, de elengedhetetlen gáz- és kőolajszállítót. Lengyelországban ezen a téren érezhető a feszültség, vagy inkább az ellenségesség. Nem gyakran, de eléggé markánsan megjelenik a társadalomban és a médiában az orosz fenyegetéstől való félelem.

Míg Lengyelországban az oroszellenes front eléggé homogén, Németországban más a helyzet. Ott az üzleti körök mindig is készen álltak a szoros együttműködésre. Itt kimondottan a gazdaságról van szó, amelynek eredményeképp sikerült elérni a kétoldalú kapcsolatokban a stabilitást. Másrészt a nemzetközi politika számos kérdésében eltérő a megközelítés. Így van ez szíriai háború esetében is. Az Egyesül Államok és hívei Oroszország elleni egyesülést sürgetnek a világuralomért folyó – szerintük - globális ütközetben. Ezt az álláspontot osztja a német elit egy része is, egyebek között Quido Westerwelle külügyminiszter. Ő is, akárcsak lengyel kollégája, Radoslav Sikorski a transzatlanti választás, vagyis a konfrontáció és a kritika híve Oroszország viszonylatában. A Friedrich Ebert Alapítvány (FES), az SPD intellektuális támasza, az orosz féllel közösen jelentetett meg 2013 júniusában egy elemzői munkát „Németország és Oroszország 2030-ban. A kétoldalú kapcsolatok forgatókönyvei” címmel. A kiadvány fölött több német és orosz külügyminiszter vállalt védnökséget, egyebek között Igor Ivanov és Frank-Walter Steinmeier. A szerzők „nem akarják megjósolni a jövőt, a lehetséges prognózisokat ajánlják”. A munkát a FES berlini székházában június 26-án mutatták be.

Július 5-én a Demokratikus Baloldal Szövetsége (SLD) parlamenti párt mellett működő Európa Intézet találkozót szervezett „Lengyelország politikája Oroszország viszonylatában: a jelenlegi helyzet és a feladatok” címmel. A találkozón részt vett Leszek Miller, a párt vezetője. Az SLD internetes közleményéből az derül ki, hogy a lengyel szocialisták Oroszországot elsősorban az energiahordozók szállítójának tekintik, akivel nehéz megállapodni.

Egészében véve, a német szocialisták számára Oroszország az az ország, amelyet gazdasági kolonizáció alá lehet vetni, legalábbis potenciálisan, míg a lengyelek számára a kőolaj-és a gáz szállítója, akit nem lehet „átejteni”. Oroszországnak, mint az eurázsiai régió vezetőjének növekvő befolyása mindkét felet megakadályozza önző érdekeik realizálásában.

  •  
    és megosztani