15 július 2013, 17:14

Vlagyimir Csernyikov: A háború életem egy egész korszaka

Vlagyimir Csernyikov: A háború életem egy egész korszaka

Nelidovo Moszkva környéki faluban, a Panfilov 28 hőse emlékművénél a kurszki csata napjaira emlékeztek meg. A Csatatér nemzetközi katonai fesztivál keretében rekonstruálták a második világháború egyik legfontosabb csatáját, amelyre 70 évvel ezelőtt, 1943 júliusában került sor.

A mai csata Moszkva külvárosában legfeljebb egy óráig tartott, az igazi viszont néhány napig folyt. Annak idején a tankcsatában mindkét oldalon több mint ezer halálos fegyver – tankok, ágyúk, páncélozott szállítók vettek részt. Ez igazi földi pokol volt – emlékezik vissza Vlagyimir Csernyikov ezredes, a Csatatér fesztivál vendége, a Nagy Honvédő Háború veteránja.

A Kurszki félkörív több száz nyégyzetkilométeres területet foglalt el. Eleinte úgy döntöttek, hogy támadásba indulnak, de később a hadvezetőség elhatározta: hadd először a németek induljanak támadásba, mi viszont védekezünk. És amikor szétverjük őket, csak akkor kezdjük meg a támadást. Beástuk magunkat, minden kilométernél állítottunk egy-egy tankot, agyúkat, ültünk a lövészárkokban, és vártunk. A csata július 5-én kezdődött meg.

Vlagyimir Csernyikov 1925-ben, Szibériában született. A háború kitörésekor Kazahsztánban lakott, ahova nem sokkal korábban szüleivel együtt költözött. Eleinte hadiipari üzemnél dolgozott, majd úgy döntött, hogy a fronton kell harcolnia. Az első csatája minden részletére emlékszik.

Jöttek a tankok. Én egészen fiatal katona voltam. Az első csata idején úgy tűnt, hogy az összes golyó, rakéta és aknavető lövészárkunkra repül. Idősebb bajtársaim mondták: „Ne aggódj, ülj csak le! Amikor megkezdődik a támadás, akkor tüzelünk mi is.” Megindult a támadás, aztán a második, a harmadik. Azon a napon összesen négy támadás volt. E csata után rajunkból, amely 12 főből állt, csak hárman maradtunk életben. A legnehezebb idő öt perccel a támadás előtt, amikor ülsz és imádkozol, hogy élve térj vissza a csatából. Úgy éreztem, mintha valaki óvott és mentett engem egész háború alatt – emlékezik vissza a veterán.

1943. augusztus 11-en támadásba indultunk. A tankok mögött futottunk. Egyszer csak robbanás. A légnyomás feldob engem a tankra, azután leestem a földre. A repeszektől hat-hét bajtársam meghalt. De engem mintha megmentett volna valaki. Akkor nyitottam ki a szemem, amikor halottakkal együtt egy kocsihoz vittek. Ha nem nyitottam volna ki a szemem, eltemettek volna a többiekkel együtt.

Négy hónapig mozdulatlanul feküdt a kórházban a katona. Aztán néhány hónapig újra járni tanult. A kórházból Vlagyimir Chernikovot tartalékba akarták bocsátani. Ő viszont vissza ment a frontra. Harcolt Prágában, Bécsben, Berlinben. „A háború számomra egy olyan korszak, amit nem felejthetek el. Kell, hogy meséljek róla másoknak” – mondja a 88 éves ezredes.

visszaemlékezés, kurszki csata, Társadalom
  •  
    és megosztani