6 július 2013, 17:56

Az arab forradalom ”harmadik ereje”

Az arab forradalom ”harmadik ereje”

A hadsereg az arab forradalmak kulcsfontosságú eleme. Ez a kijelentés látható megerősítést nyert. Az egyiptomi tábornokok kiszorították Murszi elnököt. A szakértők szerint ez várható volt: a hadsereg szerepe a legtöbb arab országban igen magas.

Ma a világ legtöbb vezető országában a hadsereg a saját kötelezettségit látja el, védelmezi a polgárokat az esetleges külső támadásokkal szemben. Segíti a polgári lakosságot a természeti és az ipari katasztrófák esetén. Vannak azonban olyan országok, ahol a hadsereg egy harmadik erőt képez a kormány és az ellenzék mellett. Lényegében véve pedig az elsőt. Így volt ez a 20. századi latin-amerikai országok ’60-as és ’70-es éveiben. Ez a helyzet még ma is sok afrikai országban fenn áll. Az iszlám világban is meghatározó szerepet tölt be a hadsereg, amit kiválóan szemléltettek is az elmúlt évek során. Az ”arab tavasz” nyomán a hadsereg vagy teret adott az iszlamistáknak, ahogy az Egyiptomban, Líbiában és Tunéziában történt, vagy támogatták a kormányt, ahogyan az Szíriában történik.

Az egyiptomi hadsereg most pedig úgy döntött, hogy újrajátssza a játékot. Meg kell említeni, hogy Egyiptom a rejtett ”katonai vezetés” legnyilvánvalóbb példája, - jegyezte meg Kirill Benediktov politikai elemző.

Egyiptomban az elmúlt néhány évtizedben a hadsereg képezte az igazi hatalmat. Meglehet, hogy részben vagy egészben rejtett hatalomról volt szó, azonban Mubarak távozása és a jelenlegi puccs Murszi eltávolításával az igazi hatalom megnyilvánulását mutatja, amely hosszú évek óta nem változott Egyiptomban. A Muzulmán testvériség és a társadalom liberális részének konfrontációja csupán hullámok a tenger felszínén.

Törökország ma kissé kilóg a sorból az iszlám világ országait tekintve. Habár úgy tűnhet, hogy a hadsereg ott sohase habozott beavatkozni a belpolitikába, a tábornokok bármilyen válságot engedtek a saját belátásuk szerint. Azonban Recep Erdogan miniszterelnök politikája megtette a magáét, - vélekedik Alekszej Martinov politikai elemző.

Az elmúlt években Erdogan politikai célja az volt, hogy csökkentse a hadsereg szerepét a társadalomban. Komoly cseréket hajtott végre a tábornoki pozíciókban, a legnépszerűbb tábornokokat leváltotta. A török hadsereg ma már nem rendelkezik olyan tekintéllyel a társadalomban és az országban, mint például Egyiptomban.

Közben a polgárháborútól elfoglalt Szíria és a regionális vezetésről álmodozó Erdogan mellett erőt gyűjt Irán is. Az iráni hadsereg ereje a több évnyi nemzetközi szankciók ellenére jelentősen megnőtt. A megfigyelők szerint Teherán máris technológiai fölényre tett szert a szomszédjaival szemben. De vajon hová irányul ez az erő?

Az arab világ forradalmai arra kényszerítették a hadsereget, hogy beavatkozzon a hatalomért folyó küzdelembe, vagy az átmeneti folyamat megkönnyítése céljából vagy pedig a rezsim védelme érdekében. A hadsereg (különösen a felsőbb vezetők) viselkedése, a kormányok vagy az ellenzékiek iránti hűségük meghatározó szerepet töltöttek be. Ezzel együtt azonban a hadsereg helyzete fenntarthatatlannak bizonyult. Nem ezért hozták létre azt.

  •  
    és megosztani